Varga Endre: A királyi curia : 1780–1850 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 4. Budapest, 1974)
Első rész A Curia történetének áttekintése, a Curia az egykorú társadalomba
nyilvánul, hogy a váltóbíráskodás kiépítése óta bevezetett „váltóügyvédi" vizsgát — ahogy az ettől kezdve „közügyvédi"-nek nevezett rendes ügyvédi vizsgát a kir. tábla előtt — a váltófeltörvényszéken kellett letenni. Viszont eltért a párhuzamtól s modern vonás, hogy a vizsga előtti gyakorlatot nem a váltófeltörvényszéken, hanem az első fokú váltótörvényszéken kellett megszerezni. A váltófeltörvényszéken, mint új típusú felső szakbíróságon már nem tolongtak a bírák (principálisaik) körül a kardos jurátusok. — A váltófeltörvényszék az 1840. év végén alakult meg, s az ítélkezést 1841-ben kezdte el. Ugyanez évben, 1841. január 18-án kelt az összes, mindhárom fokozatú váltóbíróság ügyvitelét és peres eljárását szabályozó királyi instructio is. 89 A legfőbb ítélőszék szerepét, mint láttuk, a váltó- és csődügyekben is a hétszemélyes tábla látta el, mely a váltófeltörvényszéktől s a fiumei guberniumtól továbbvitt ilyen ügyeket végső fokon intézte. A szóban forgó tárgyú perek referálására a törvény a hétszemélyes táblához 2 váltóügyi előadó bírót rendelt, akiknek számát a király később 3-ra emelte; e bíráknak csak a váltó-ügyekben volt szavazatuk. A törvény szerint nem kellett nemesnek lenniük, lehettek szabadkerületi illetőségűek vagy városi polgárok is. A törvény tehát ebben a vonatkozásban is megtörte a feudális rendet: a királyi curián, ahol eddig még az ajtónálló (janitor) is nemes volt, és éppen a curia legfelső tagozatában, ezután polgári rendű bírák is helyet foglalhattak a legmagasabb rangú állami hivatalnokok sorába tartozó septemvirek között. A hétszemélyes tábla a váltó- és csődügyeket (a törvényhez kapcsolódó királyi rendelet alapján) kezdetben a törvényszakok alatt plenáris üléseken tárgyalta, s csak a törvényszünetek idejére alakított a szünetben is ítélkező váltó-osztályt. Később az ilyen ügyeknek külön (váltó) osztályban való intézése állandósult. A kialakult váltó-osztály (Sectio cambialis) mind a rendes törvényszakok alatt, mind a törvényszünetekben (országgyűlés idején is) a szükség szerint összeült, tehát törvényszünet nélkül folyamatosan ítélkezett. Az ítélethozatalhoz az ülésben az elnökkel együtt 7 bíró jelenléte volt szükséges. Az elnöklést ugyanaz (az országbíró, a tárnokmester, vagy a király által megbízott zászlósúr) látta el, aki a rendes hétszemélyes táblai üléseken praesideált. Az elnök akadályoztatása esetén a jelenlevő rangidős bíró elnökölt. Az elnökhöz hasonlóan a bírák is, a váltóügyi előadókon kívül, a hétszemélyes tábla rendes tagjai közül kerültek ki. — Végül, anélkül, hogy a váltóeljárásba (melyről később lesz szó) belemennénk, a fenti szervezeti kérdéseken túl már itt előre kell bocsátanunk, hogy a váltótörvény teljesen polgári jellegű alkotás volt, sem alaki, sem anyagi részében nem ismert rendi különbséget, s a per minden fázisa minden fórumon a feudáliskor polgári per huza-vonáinak s középkori jellegű perorvoslatainak kizárásával folyt le. 00 A váltókódex régóta húzódó ügyének sikeres megoldásán kívül az 1840. évi országgyűlés egy másik, hasonlóan elhúzódott tárgyat, a büntetőjogi kodifikáció 89 A bekezdésben előadottakat a váltótörvény, az egykorú sematizmusok s a váltófeltörvényszék fennmaradt iktatókönyvei — a Curiai levéltár csonka állaga — valamint a Norm. 184. és 190. iratok alapján foglaltuk össze. (A királyi instructio: Norm. 184.) — Az említett kétféle vizsga bevezetése óta a mindkétféle képzettséggel rendelkező ügyvédet „köz- és váltóügyvéd "-nek nevezték. 90 Váltótörvény (1840: 15. te), annak 1844. évi kiegészítése (1844: 6. te.) s a hétszemélyes tábla jegyzőkönyvei közé bekötött váltóosztályi jegyzőkönyvek. Norm. 184, 190, 202. Rescr. reg. (hétsz. t.) 705.
