Varga Endre: A királyi curia : 1780–1850 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 4. Budapest, 1974)

Első rész A Curia történetének áttekintése, a Curia az egykorú társadalomba

említett ún. retentiós jog.) Végül a fiumei váltó-, kereskedelmi és tengeri törvényszék elé tartoztak „a tengeri hajókázásból eredő" különféle perek is.

87 Mindezek az ügyek fellebbezés esetén, mint láttuk, másodfokú eljárásra a váltófeltörvényszék, illetőleg a fiumei gubernium elé kerültek. A váltófeltörvényszéknek azonban az ilyen ügyekben való ítélkezésnél sokkal szélesebb hatásköre volt. A csődügyek ugyanis, melyek az említett különleges eseteken kívül — vagyis az esetek nagyobb részében — a rendes bíróságok (a megyék, városok és kiváltságos kerületek törvényszékei s a kerületi táblák) előtt indultak, másodfokú eljárásra szintén a váltófeltörvényszékhez voltak fellebbezhetők. A váltófeltörvényszéken tehát az első fokú váltóbíróságokhoz képest lényegesen többféle ügy futott össze. A harmadfokú eljárásban az ügyek még további akkumulációja következett be, itt ugyan már nem hatásköri, hanem illetékességi alapon. Minthogy ugyanis a hétszemélyes tábla váltóosztálya, a fentiek szerint, mind a váltófeltörvényszéknek, mind a tengermelléki kormányszék szóbanforgó ügyeinek fellebbviteli fóruma volt, a harmadfokra felkerült váltó- és csődperek s az említett tárgyú kereskedelmi vonatkozású perek az egykorú Magyarország egész területéről itt futottak össze. A hétszemélyes tábla váltóosztálya előtt tehát igen sokféle ügy fordult meg: a váltópereken kívül a különféle csődperek is, pl. a csődnyitásért, a vagyonbukott fél értékeire biztosítási zárlat elrendeléséért, a csődtömeg felszámolásáért benyújtott keresetekkel kapcsolatban, vagy a csődtömeggel szemben támasztott követelésekből folyó igényperek. — Felesleges hangsúlyoznunk, hogy irataik milyen hasznos dokumentumai a kor társadalmi viszonyainak. Az utóbbi szempontból különben az ún. áruszerzési perek: az áruszállítási szerződésekből eredő vagy áruhitellel kapcsolatos ügyek a legérdekesebbek, melyek az egykorú bel- és külkereskedelemre, áruforgalomra, belföldi, osztrák és külföldi cégek közötti kapcsolatokra, árakra, majorsági termelésre is sok adatot őriztek meg. A perbenálló felek ugyanis (a szóbanforgó valamennyi perkategóriában) a társadalom legkülönbözőbb osztályaihoz és rétegeihez tartoznak, közöttük nagybirtokos főnemesek, a megyei nemesség, földbérlők, kereskedőházak, pénzemberek, a kor legismertebb ily neveitől vidéki kiskereskedőkig és kisiparosokig egyformán megtalálhatók.

88 A váltótörvényszékek és a váltófeltörvényszék 1840-ben a törvény szerint megalakultak. Ezt 1840. december 30-án kelt királyi leirat tudatta a curiával, elrendelvén az új felső bíróság, a váltófeltörvényszék kooptálását, a curia T

grémiumába való befogadását. A váltófeltörvényszék (Forum appellatorium cambiale) személyzete az elnökből, 6 bíróból s a megfelelő segédszemélyzetből (tanácsjegyző, iktató, kiadó, váltójegyzők, írnokokból) állott; az ítélethozatalhoz az elnökkel együtt 5 bíró jelenléte volt szükséges. A váltófeltörvényszék mint a curia külön önálló részlege, harmadik tagja alakult meg. Helyzete a hétszemélyes tábla alatt a kir. tábláéval volt párhuzamos: mint a kir. tábla, úgy ez is külön üléseket tartott, de a curialis üléseken a váltófeltörvényszék elnöke és bírái is részt vettek. A curialis üléseken tehát a váltófeltörvényszék megalakulása óta 3 fórum — a curiát ezután alkotó 3 bíróság együttese — jött össze. A párhuzam abban is meg87 1840: 15. te. I. rész XI. fejezet 193, 198. § és II. rész II. fejezet 18-26. §, továbbá 1840: 22. te. (a csődtörvény) 1-4. §. 88 A fenti rövid ismertetést az idézett váltótörvény és csődtörvény s a hétszemélyes tábla váltóosztályának a curiai levéltárban található iratai alapján foglaltuk össze.