Varga Endre: A királyi curia : 1780–1850 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 4. Budapest, 1974)
Első rész A Curia történetének áttekintése, a Curia az egykorú társadalomba
még, vagy nem, milyen magatartást tanúsítanak jelenleg, s milyen kapcsolatuk volt a Casinoval, nem terheli-e őket ezzel kapcsolatban bűncselekmény, vagy nem részesek-e a perbefogottak által elkövetett felségsértésben? A personalis a feladatot továbbadta a királyi ügyek igazgatójának, s megbízta őt a jelentés elkészítésével, egyben közölte vele a törvényszakban vizsgázandók névjegyzékét, hogy azokkal kapcsolatban észrevételeit megtehesse. 82 1837. január 3-án az uralkodó a kancellárhoz intézett kabineti leiratával a rendelkezéseket megújította: a personalist utasítani kell annak szigorú betartására, hogy mind a jurátusok felvételénél, mind az ügyvédi vizsgáknál gondosan utána nézessen, nem tartozott-e a jelentkező a Társalkodó Egyesülethez, s ha igen, sem juratériára, sem vizsgára nem bocsátható. Ez alól csak a király maga adhat felmentést, amire nézve a personalis javaslatot terjeszthet elő. A kancellár a király rendelkezését sürgősen megküldte a personalisnak további miheztartás végett. Az akta mellett fekvő jurátus-jegyzék, melyben a nevek mellett fel van tüntetve, hogy a Casinónak tagja volt, vagy annak rövid ideig tagja volt, vagy annak összejöveteleit látogatta, mutatja, hogy a táblai ifjúság magatartását alaposan kivizsgálták. 83 A kormány makacs kitartása az ifjak ügyében, majd a Kossuth és Wesselényi ellen hozott újabb ítéletek a közvélemény izgatottságát nem hagyták lenyugodni. Az ellenzéki mozgalom egyre terjedt, a reform szüksége széles körben tudatosult. Az elmaradott jogszolgáltatás ellen is mind több és mind élesebb kifogás emelkedett. Ez már nem volt az az önelégült hangulat, ahogyan még 1824-ben is a curia, Pest megye és Pest városa a legfelső bíróság százéves jubileumát együtt ünnepelte. Az ország várta az 1839-ben ismét összehívandó diétát, melyen a reform-párt a politikai perekkel súlyosan sértett szólásszabadságért új harcra s a régi rend ellen újabb ostromra készült. Mielőtt azonban az országgyűlés összeült, az ország fővárosát egy olyan, súlyos természeti csapás érte, mely tárgyunk szempontjából sem hagyható említés nélkül. Az 1838. évi pesti árvíz ugyanis a curia épületét is súlyosan megrongálta. Mint a curiának 1838. március 28-án a királyhoz küldött jelentése előadja, az árvíz miatt az épület használhatatlanná vált, s bár gerendákkal alá van támogatva, összedőléssel fenyeget. Minthogy ez a jogszolgáltatás fenntartása érdekében sürgős intézkedést kíván, kéri a curia az uralkodót: utasítsa a magyar kamarát, hogy a két tábla számára megfelelő helyiségekről sürgősen gondoskodjék. Az ideiglenes elhelyezésre az intézkedések meg is történtek, a romos épület helyreállítása azonban sokáig elmaradt, úgyhogy a curia hosszú évekig különböző magánpalotákban, a kamara által számára bérelt helyiségekben volt kénytelen magát meghúzni. Ez olyan szükségmegoldással történt, hogy a curia intézményei: a hétszemélyes tábla és a királyi tábla sem voltak mindig ugyanabban az épületben elhelyezhetők, a curiai levéltárt s a curia 1840-ben létesült új, harmadik tagját, a váltófeltörvényszéket pedig maradandóan ki kellett az együttesből különíteni. 84 A váltófeltörvényszék, mint általában a magyar váltójog és váltóS2 Személyn. It. Acta praes. 739. (1835: 1119. pr. és 1836: 15713. kanc. sz.) 83 Személy<n. It. Acta praes. 745. (1837: 801. kanc. sz.) 84 A curia említett 1838. évi jelentése Rescr. reg. (hétsz. t.) 542. A curia épületének sorsára s a curia ideiglenes elhelyezésére vonatkozó nagyszámú akta közül kiemeljük a Rescr. reg. (kir. t.) I. 1128, 1668, II. 121. iratokat s a két tábla ülés jegyzőkönyveit az 1838 utáni évekből: a törvényszakok első ülésének jegyzőkönyve gyakran megjelöli az épületet is, ahol a tábla akkor összeült.
