Varga Endre: A királyi curia : 1780–1850 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 4. Budapest, 1974)
Első rész A Curia történetének áttekintése, a Curia az egykorú társadalomba
bíráskodás, az 1839/40. évi országgyűlés alkotása és nagy vívmánya volt, mely a curia szervezetét lényegesen módosította, s az intézmény történetében új szakaszt nyitott meg. 3. A CURIA UTOLSÓ ÉVEI ÉS MEGSZŰNÉSE (1840-1849) Az 1839-ben összeült országgyűlés a haladás és a reakció heves összecsapásával kezdődött. A liberális ellenzék legelőször a szólásszabadságon esett sérelem orvoslását követelte, s míg az meg nem történik, nem akart a királyi proposítiók tárgyalásába sem belemenni. Tíz hónapi ellenállás, a rendi és főrendi tábla közötti számtalan üzenetváltás után az ellenzék engedni kényszerült, megszavazta a kívánt 38 000 újoncot, mire a nádor 1840. május 1-én a rendek és a főrendek vegyes ülésén enunciálta a király elhatározását, mely szerint mindazok, akiket a múlt országgyűlés kezdete óta felségsértés és hűtlenség címén elítéltek, visszakapják a szabadságukat, a még folyamatban levő hasonló perek pedig megszűnnek. A liberálisok kívánsága ugyan, hogy a curia ítéleteit törvénytelennek nyilvánítsák, vagy semmisítsék meg, nem teljesült, az ítéletek következményei azonban amnesztia folytán megszűntek, s a még ítéletre nem került kisebb pereket törölték. 85 Az elért eredmény, ha teljes sikernek nem volt is mondható, megmutatta, hogy a liberális ellenzék komoly erővé vált, mellyel a kormánynak számolnia kell, s hogy a polgári fejlődés feltartóztathatatlanul és rohamosan megindult. Az utóbbit, a feudális önkény visszaszorításán kívül, még jobban érzékeltetik az országgyűlésen kelt haladó-szellemű törvénycikkek, különösen a gazdasági tárgyúak (pl. a gyárak jogviszonyairól, a részvénytársaságokról és közkereseti társaságokról, a kereskedőtestületekről és alkuszokról), de közöttük is legelsősorban az 1840. évi 15. törvénycikk, a teljes anyagi és alaki jogi részből álló „Váltó-Törvénykönyv". A váltótörvény létrejötte hosszú fejlődés eredménye volt. Az árutermelés kibontakozása, a tőkés gazdálkodási formák kialakulása Magyarországon is szükségképpen maga után vonta oly jogintézmények létrejöttét, melyek az üzleti szerződések teljesítését, a hitel érdekeit a növekvő forgalom igényeinek megfelelő módon biztosítják. A feudális magánjog, nehézkes és lassú eljárásával, a per kimenetelét bizonytalanná tevő, a döntés elhúzására rengeteg lehetőséget adó perorvoslataival ezeknek az igényeknek nem felelhetett meg. Magyarországon is egyre jobban érezhetővé vált tehát a követelések gyors és biztos érvényesítésére módot adó váltójog hiánya, mely jog a polgári fejlődés során előbbre jutott államokban — így Ausztriában is — már mindenütt s korábban kialakult. II. József az osztrák váltójog és váltóbíráskodás rendszerét készült Magyarországon meghonosítani, a Justitia Josephina összeomlása azonban a fejlődést más irányba terelte, magyar váltójog kialakulását tette szükségessé. Az 1790/1. évi országgyűlés, illetőleg az általa kiküldött regnicolaris deputatio foglalkozott is a tárggyal, de munkálataiból nem lett törvény. Az 1792. évi 17. törvénycikk, mely az osztrák és magyar honosságú felek közötti bizonyos hitelügyletekben (ahol ti. a magyar fél az örökös tartományok váltótörvényszékeinek * s Pompéry 190-191.
