Varga Endre: A királyi curia : 1780–1850 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 4. Budapest, 1974)
Első rész A Curia történetének áttekintése, a Curia az egykorú társadalomba
majd a törvénytelenségek miatt felháborodásuknak kifejezést adó más személyek elleni sorozatos terror-keresetek követték. Az akció kibontakozását ez alkalommal is hosszú levelezés előzte meg, s kísérte egész folyamán a király, illetőleg a magyar kancellária, a nádor, az országbíró,, a personalis s a királyi ügyek igazgatója közt, mely tárgyalásokba ezúttal az államkancellár, Metternich herceg is aktívan belefolyt. A megindítandó felségsértési és hűtlenségi perek, mint láttuk, a curia — első fokon tehát a királyi tábla — hatáskörébe tartoztak. 75 A tábla most már nem állott olyan tanácstalanul a reá váró feladatok előtt, mint 1795-ben: a Martinovics-mozgalom vádlottainak perében s a szórványosan azóta is előfordult hasonló perekben (pl. Réz, Mikola és Zsarnóczy pereiben) az ilyen ügyek intézésére felső helyről számos utasítást kapott, s a gyakorlat útján elég tapasztalatot szerzett. Az eljárás alapját ezúttal is az az 1794. évi királyi rendelet képezte, melyben a curia előtt lefolyó felségsértési per szabályait a jakobinusok pere alkalmával először körvonalazták. A problémát most nem is maga az eljárás, vagy mondjuk annak technikai része, hanem az ügy politikai vonatkozásai, a megyék ellenállása, az országszerte kibontakozó viharos tiltakozások képezték, melyek a jogszolgáltatás vezető funkcionáriusaira sem maradhattak hatás nélkül. A bizonytalanság a cselekmények definícióját, a letartóztatások formáját illetően, egyáltalán a felségsértéssel vádolt személyek perbefogás előtti letartóztatásáról szóló 1805: 5. tc. alkalmazhatósága tekintetében még a nádor, az országbíró, sőt a vád képviseletére hivatott királyi ügyigazgató felfogásában is tapasztalható. 76 S ezúttal a curia bírái sem tanúsították azt az engedelmes magatartást, mint a korábbi politikai büntető perek alkalmával. Mindhárom nagy perben — Wesselényi, az országgyűlési ifjak és Kossuth perében — mindkét táblán akadtak bírák, akik a vádbeli cselekmény súlyos definícióját kifogásolták, a királyi ügyek igazgatója által kért büntetés enyhítésére szavaztak, sőt a királyi táblának Wesselényi perében egy, az ifjak perében két vagy három bírája egyenesen a vádlottak felmentését kívánta. S csak egy bíró akadt, aki az egyik ügyben, Wesselényivel szemben, a hűtlenség rendes büntetését, a fej- és jószág vesztést alkalmazta volna. 77 Az ifjak és Kossuth perében — bár a cselekményt csak az előbbi esetben sikerült felségsértésnek minősíteni, amikor az előzetes fogságra vetést a törvény megengedte — a gyanúsítottakat a kereset benyújtása előtt letartóztatták, s a per 75 Itt jegyezzük meg, hogy az 1831. évi parasztfelkelés megtorlására indult perek nem ilyen természetűek voltak. A legkíméletlenebb szerep e téren a hely színén működött statáriális bíróságoknak jutott; ezeknek az ítéletei nem voltak fellebbezhetek, tehát nem voltak felvihetők a curia elé. A megtorló perek második hulláma — köztörvényi bűncselekmények címén — a helyi hatóságok törvényszékein indult, ezek közül elég sok felkerült a kir. curiára, de mégsem olyan számban, ami az évente beérkező büntető perek mennyiségéhez képest érezhető többletet jelentett volna. Ugyanígy nem adott problémát az elintézés módja sem: ezek a curián is a többi büntető perhez hasonlóan folytak le, melyekből 1791 óta már több ezret elintézett a két tábla. — Megemlíthető, hogy mivel a kormányzat a statárium után további kivégzéseket nem óhajtott, a curia az alsóbb fórumok halálos ítéleteinek megváltoztatására kapott királyi utasítást. Ballagi 240. A felkeléssel kapcsolatos fellebbezett perekben a curia az első fokon kiszabott halálbüntetéseket valóban súlyos börtönbüntetésre változtatta, Extr. proc. crim. 12930, 13012, 13061, 13093. A tárggyal foglalkozik Tülcov8zky: Az 1831. évi parasztfelkelés. ™Pompéry 71-84, 141-147. Wertheimer 49-50, 232-235. "Trócsányi 422-423. Pompéry 52-54, 173-175. Rédei 33. Wertheimer 238-241.
