Varga Endre: A királyi curia : 1780–1850 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 4. Budapest, 1974)
Első rész A Curia történetének áttekintése, a Curia az egykorú társadalomba
S mint a bizottsági jelentés végül is megállapította, ezek felderítése a továbbiakban sem remélhető. A bizottság tehát csak azt tudta javasolni, hogy a 994 per jegyzékét ki kell nyomatni, a törvényhatóságok között ismét — határidő kitűzésével — köröztetni, s amely ügyben a felek az 1833. év végéig nem jelentkeznek, azt az elhagyott perek közé kell tenni. 68 Ennél az újabb meddő kísérletnél sokkal fontosabbak azok az intézkedések, melyek a középkori jellegű törvényszünetek (1792 óta megindult) bomlási folyamatát vitték előbbre, mutatván, hogy a termelési-társadalmi viszonyok átalakulása most már a jogi felépítményre is egyre jobban érezteti a hatását. S bár a feudális jog, egész konstrukciójában, még mindig állja az idő ostromát, legalább ebben a vonatkozásban, a bíróságok működésének folyamatossá tételére irányuló polgári igénnyel szemben, engedni kényszerül. A jogszolgáltatásból kieső idő csökkentését célzó intézkedések eddig az interstitiumok felhasználására s az évi rendes törvényszünetek megrövidítésére irányultak. A rendkívüli törvényszünetek közül eddig csak az insurrectio alatti juristitium ideje került felhasználásra a jogszolgáltatás számára, az országgyűlés alatti törvényszünet még érintetlenül fennállott. Még 1825-ben is, az országgyűlés meghirdetésekor, külön rendeletben utasította a király a curiát, hogy a közeledő országgyűlés idejére működését — a hagyományos módon — szüntesse be. Ezt az intézkedést az 1830. évi országgyűlés alkalmából újabb királyi leirat ismételte meg. De már 1826 óta foglalkoztatta a felső államvezetést: nem kellene-e az országgyűlések hosszú idejét a bíráskodási célra igénybevenni, s helyes volna-e ezt a kérdést külön kiragadni, vagy maradjon ez is akkorra, amikor majd a regnicolaris deputatiónak a jogszolgáltatás javításával foglalkozó operátumai egészükben tárgyalás alá kerülnek. Mint az eredmény mutatja, a döntés az előbbi irányba hajlott, a kérdés az országgyűlés elé került, s az meghozta az 1830. évi 6. törvénycikket, mely szerint országgyűlés alatt minden első fokú bíróságon mindenféle ügyben ítélkezni kell, s ezeket a pereket fellebbezés esetén a magasabb fórumok is revideálják. Kivételt képez a királyi és a báni tábla, melyeknek első fokú hatásköre országgyűlés alatt szünetel, továbbá — a fellebbvitel szempontjából — a királyi, a báni és a hétszemélyes tábla, melyek országgyűlés alatt csak fellebbezett büntető, tiszti fenyítő és válópereket revideálnak. Ha tehát a tárgyalandó ügyek a curia szempontjából körül vannak is határolva, a kérdés elvileg eldőlt, az országgyűlési törvényszünet évszázados szokását a társadalmi szükségletek és igények fejlődése megtörte. 69 Bár az itt tárgyalt vonaltól kitérést jelent, az 1830. évi országgyűléssel, a társadalmi fejlődésnek a törvényalkotásban jelentkező hatásával kapcsolatban az 1830. évi 8. törvénycikk sem hagyható említés nélkül. A törvénycikk szerint a curia a magyar nyelven fellebbezett perekben magyar nyelven hozzon ítéletet, s az ilyen pereket magyar nyelvű perkivonatból referáltassa. 70 — A törvény értelmében a fellebbezett pereket ezután a curia, az alsóbb fórumokkal egyező módon, részben latin, részben magyar nyelven tárgyalta, s a periratok is e két nyelven készültek. Szükségessé vált tehát a magyar szakkifejezések kidolgozása, e6 Norm. 119. Kanc. It. Acta gen. 1828: 3473. «»Norm. 154, 166. Kanc.lt. Acta gen. 1825: 9285, 1826: 10255, 10935. 70 A perkivonat szerepéről munkánk harmadik részében, a peres eljárás leírásánál adunk magyarázatot.
