Varga Endre: A királyi curia : 1780–1850 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 4. Budapest, 1974)

Első rész A Curia történetének áttekintése, a Curia az egykorú társadalomba

rult, hogy az eddigi intézkedésekkel nem lehet elérni, hogy a királyi tábla minden évben annyi polgári pert intézzen el, amennyi beérkezik, még kevésbé lesz képes a korábbi években felhalmozódott hátralékok feldolgozásában előbbre haladni; változás, a helyzet javulása csak a referensek számának emelésétől volna remélhető.

64 Mint a felterjesztés s az előbbiekben ismertetett akta-váltások mutatják, a curia helyzete a reformkor küszöbén rendkívül súlyossá vált. így nem volt éppen indokolt az az elégedett és emelkedett hangulat, mellyel az intézmény az 1724. évi újjászervezésnek — „százéves fennállásának" — évfordulóját megünnepelte. Az újjászervezés, vagy inkább új életre keltés alkalmával — sok évi szünetelés után — a királyi tábla 1724. május 2-án, a hétszemélyes tábla 1724. augusztus 21-én tartotta első ülését, kezdte meg a munkát. A százéves évfordulót mégis a curia 1824. évi legutolsó törvénykezési napjára (munkanapjára), 1824. december 20-ára tűzték ki. E nap a királyi táblán a szokott törvényszak-záró üléssel indult. Utána a kir. tábla tagjai a hétszemélyes tábla üléstermébe mentek át, ahol a curia egész személyzete, számos ügyvéd, jurátus, megyei és városi tisztségviselő és egyéb dignitarius gyülekezett össze az országbíró elnöklete alatt, ki a Bécsben távol levő nádort helyettesítette. Az ünnepély szónoka a personalis volt. Hosszú beszédben méltatta III. Károly érdemeit, ki a curia újjászervezésével az ősi intézményt „a század lelkéhez" s a kor „fejledezett szükségeihez alkalmaztatá". Magasztalta az uralkodóházat, méltatta a jubüáló curiát, annak százéves működését, s azt a kívánságát fejezte ki, hogy amik III. Károly intézkedései közül „még nem egészen tökéletesülve maradtak fenn, vagy a mostankor lelkéhez kevésbé illők", azok I. Ferenc alatt „tökéletesbíttessenek". A personalis után az országbíró beszélt, hasonló értelemben és hasonló szóvirágokkal. Ezután a curia személyzete s a vendégsereg — a curia épületétől a szemben álló ferences templomig végigterített szőnyegeken, díszbe öltözött megyei hajdúk sorfala közt — a templomba vonult, s ott hálaadó istentiszteleten, Te Deum-on vett részt. Majd a curia épületében lakoma következett, melyen a curia bírái, subaltern személyzete s az említett vendégek együtt ünnepeltek, felköszöntőket mondva a királyra, a dinasztiára, a curiára s annak előkelőségeire.

65 A lojális magatartás és dinasztikus hűség azonban, melyet a curia nemcsak szavakban, hanem tettekben is — így az elébe került felségsértési perek buzgó intézésében — eddig mindig tanúsított, nem tudta kieszközölni, hogy az udvar a bírák, elsősorban a referensek számának növelését engedélyezze. Az erre irányuló kérések egyelőre teljesítés nélkül maradtak, csupán ahhoz járult hozzá az uralkodó, hogy a nem referens assessorokat, akiknek az előadói munkába való bevonását már előbb engedélyezte, szükség esetén a személynök maga is megbízhassa ilyen feladatokkal, s intézkedését csak utólag kelljen Bécsbe jelentenie. (Eddig a nem referensek előadói megbízását, vagy annak engedélyezését legfelső helyen előre kellett kérni.) A personalisnak e felhatalmazás megadását az a körümény is szükségessé tette, hogy a bírák között mindig többen voltak, akik magas 64 Norm. 101. 65 A hétszemélyes tábla ülés jegyzőkönyve s a kir. tábla teljes ülési jegyzőkönyve az 1824. dec. 20-i ünnepségről, valamint a Norm. 131. iratok, köztük a personalis beszédének kinyomatott (latin —magyar) szövege.