Varga Endre: A királyi curia : 1780–1850 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 4. Budapest, 1974)
Első rész A Curia történetének áttekintése, a Curia az egykorú társadalomba
még 1812-ben érkezett le, s a curia azóta — 5 év alatt — sem tudott az üggyel foglalkozni. Hasonló vontatottság a (két tanácsban, gyorsan intézhető, s ezért kisebb számban öBszetorlódott) büntető pereknél sem hiányzik: ezek között is van 1814-ben s 1815-ben felterjesztett, a királyi táblán azóta sorsát váró elakadt ügy. S hogy a helyzet javulására a jövőben sincs kilátás, azt elárulhatta a referensek megterhelésének hasonlóan elképesztő mértéke: a felterjesztett seriesek előadónkint 405— 650 közötti restáns pert mutattak ki. Ezzel kapcsolatban a kísérő felterjesztés különben azt is megemlítette, hogy az ügyek a referensek között egyenletesen vannak elosztva (amit a kancellária egyik előbbi leiratában elrendelt), a terhelés nagyságát nem a perek száma, hanem az ügyek nehézsége határozza meg, ezen a módon tehát a referensek helyzetén nem lehet javítani. 56 A királyi tábla felterjesztéséhez 72 db melléklet volt csatolva: referensenkint külön kimutatások a náluk levő táblai, a legfelsőbb helyről sürgetett táblai, az ítélet alá bocsátott táblai s hasonlóan a fellebbezett váló, egyéb polgári és büntető perekről; a fenti adatok e kimutatásokból tűnnek ki. A felterjesztett hatalmas dokumentum-anyag tanulmányozása Bécsben hosszabb időt vett igénybe, s úgy látszik, csak most tárult fel egészen a kancellária előtt a curia s egyben a magyar jogszolgáltatás súlyos helyzete. A felterjesztésre a kancellária 1818. június 12-én válaszolt, meglepetését fejezve ki a közölt adatok felett. Megjegyzése szerint az uralkodó megdöbbenéssel értesült róla, hogy a kir. táblán 4000 per van elakadva, a jogszolgáltatás súlyos hátramaradásával. (Suam Majestatem Sacratissimam non sine magnanimi sui sensatione intellexisse, quod a revisione pendentes causae penes Tabulam hanc Regiam Judiciariam ad 4000 cum gravi justitiae administrationis retardatione adhaereant.) Segítség helyett azonban a kancellária további részletes statisztikát kért a perek számának alakulásáról a Novus Ordo előtti s a régi rend helyreállítása utáni évekből. Jelentést kívánt továbbá arról: mi okozza a rendkívüli méretű pertolódást, hogyan lehetne a perek számát csökkenteni, az akadályokat kiküszöbölni, s hogyan lehetne a curia munkáját kellő egyensúlyba hozni? 57 A kancellária leiratára a királyi tábla 1818. szeptember 7-én felelt, önérzetesen állapítja meg, hogy a tábla a lemaradásról nem tehet: „az egész ország tudja" hogy a tábla törvényszakonkint szorgalmasan összeül, s a törvényes szünnapok kivételével ülést tart és munkáját szorgalmasan végzi. A 4000 elintézetlen ügy mentségére azt hozza fel, hogy a fellebbezett polgári perek között 1808 előtt felhozott ügyek is vannak, melyek a kancellária fenti rendelkezése szerint csak akkor revideálandók, ha a felek jelentkeznek, s az elintézést kérik. A táblai perekre nézve pedig rámutat, hogy azoknak több fázisuk van, s így a perorvoslatokon kívül is több ízben bocsáttatnak ítélet alá. Ezek a perek tehát hol ítéletre várnak, s akkor tényleg restánsok, hol tovább folynak a (közbenszóló) ítélet után, s akkor nem tekinthetők ilyennek. Ez után felsorolja a kancellária utasítására készített és becsatolt kimutatásokat a Novus Ordo előtti, alatti és utáni ügyforgalomról, összesen 7 kimutatást. Végül rátér — s ez a felterjesztés legérdekesebb része — 56 Kanc. Ü. Acta gen. 1818: 1422, 7203. (A kir. tábla jelentése s a hozzácsatolt kimutatások az 1422. számú kancelláriai akta mellett találhatók.) 57 A leirat Norm. 119. (1818: 7201. kanc. sz.)
