Varga Endre: A királyi curia : 1780–1850 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 4. Budapest, 1974)

Első rész A Curia történetének áttekintése, a Curia az egykorú társadalomba

lása és feldolgozása után a personalis az akció eredményéről a kir. tábla 1810. január 27-i ülésén azt volt kénytelen közölni, hogy a jelentések hiányosságai miatt nem lehet biztos tudomást szerezni arról, mely perek szűntek meg időközben, s melyek tekintendők ma is élő ügyeknek. A kir. tábla így csak olyan — jelentéktelen — határozatot hozhatott, hogy a jelentések szerint elhagyott perek jegyzékét a curia épületében ki kell függeszteni, s az ügyvédeket fel kell szólítani, hogy az elintéztetni kívánt ügyeket a referenseknél jelentsék be.

54 A sikertelen kísérletről a tábla jelentést tett a kancelláriának. Az üggyel kapcsolatos levelezés alapján a kancellár 1817. szeptember 5-én úgy rendelkezett, hogy a kir. táblára 1808 előtt fellebb vitt perek csak akkor veendők tárgyalás alá, ha felülvizsgálatukat a felek az alsóbb fórumoktól 1808-ban bekért információk óta már szorgalmazták, vagy a tárgynak a helytartótanács útján most eszközlendő újabb kihirdetése után a personalisnál vagy a referenseknél kérni fogják. Ugyanez a kancellári praesidialis (elnöki leirat) különben a sorrend kérdésével is foglalkozik, s közli, hogy a kancellária ezután is fog soronkívüliséget engedélyezni. Végül elrendeli, hogy a tábla az elintézett perek minden év végén felküldeni szokott jegyzékéhez részletes kimutatást csatoljon: az év folyamán hány táblai per indult, hány fellebbezett per vétetett fel, s leszámítva az év során elintézett ügyeket, hány táblai és appellált per marad az év végén elintézetlenül, mennyi ezek közül a rendes és mennyi a soronkívüli ügy, s mennyi hátralék van az előző évekről? Ezen kívül az összes restáns per jegyzékét is fel kell terjeszteni. — A tábla által elindított akció tehát valamelyes eredményt mégis hozott: az 1808 előtti perek leválasztásával (befagyasztásával) a tényleg elintézést igénylő hátralék áttekinthetőbbé vált. S végül is, a referensek pertárait tehermentesítve, sok per került át a curiai levéltárba, ahol az 1808 előtt indult, a fenti felhívások ellenére nem szorgalmazott, tehát az ügyvitelt eddig valóban feleslegesen terhelő ügyek irataiból nem csekély tömegű külön állag képződött.

55 A kir. tábla a kancellár által kívánt kimutatásokat — nehéz munkával — elkészítette, s 1818. január 15-én felterjesztette. A kimutatások mind a curia, mind általában is a magyar jogszolgáltatás egykorú viszonyairól elképesztő adatokat tárnak fel. Ezek szerint az 1817. év végén a curián 2073 táblai per és 1927 különféle (bánya-, váló-, egyéb polgári, valamint büntető) fellebbezett per, összesen 4000 per feküdt elintézetlenül. A 4000 közül 483 olyan ügy volt, melyet a felek ítélet alá bocsátottak (melyekben tehát az egész eljárás lefolyt, a felek közötti „feleselés" lezárult, s csak az ítélet meghozatala volt hátra), sőt 34 olyan ügy is volt, aminek elintézését már legfelsőbb helyről is — eredménytelenül — sürgették. Még jellemzőbb a viszonyokra s a feudális peres eljárás lassúságára, ha a perkezdeteket nézzük. A kimutatások szerint az elintézetlen táblai perek között ekkor, 1817-ben, még 1748-ban, 1753-ban s 1754-ben indult perek is előfordulnak, az elintézetlen fellebbezett polgári perek közt szintén találunk 1757ben s 1776-ban indult ügyeket. Az ítéletre váró polgári perek között van olyan, ahol az ítélet alá bocsátás még 1781-ben vagy 1783-ban megtörtént, s a legfelsőbb helyről sürgetett ügyek között előfordul olyan eset, amelyben a sürgetés 54 Norm. 119. és a számhoz tartozó acclusa-csomó (a Normalia-állag utolsó csomója). Prot. tab. reg. 1810. jan. 27. 55 Norm. 101, 119. Személyn. It. Acta praes. 113. Processus appellati non terminati usque 1808. (A kancellár 1817. évi leiratának száma 1817: 10983.)