Varga Endre: A királyi curia : 1780–1850 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 4. Budapest, 1974)
Első rész A Curia történetének áttekintése, a Curia az egykorú társadalomba
legyenek fenntartva. A kancellária 1822. március 22-i leirata pl. erre már egyenes utasítást ad, s a büntető perek felülvizsgálatára azt a megoldást rendeli, hogy a kir. tábla a törvényszak végén alakítson egy tanácsot, mely a törvényszak befejeződése után maradjon együtt, vagy a következő törvényszak kezdete előtt üljön össze az említett célból (napidíj ellenében). A törvényszünet alatt kelt ítéletek közül a nem nemesek ellen hozottak azonnal kihirdethetők, a nemesekre kiszabott ítéleteket azonban csak a következő törvényszakban lehet publikálni. A rendeletet a királyi tábla 1822. április 25-i ülésében tárgyalta, s úgy határozott, hogy a büntető pereket szükség szerint a törvényszakok alatt is, a törvényszünetekben is mindig 2—2 tanácsban intézi, mert kell, hogy a nagy törvényszünetekből maradjon valami idő a referensek számára az ilyenkor végzendő törvényes funkciók (mint bírói szemlék) elintézésére s a perek előkészítésére a következő törvényszakban való referálásukhoz. Mint a curiai levéltárban fennmaradt napidíj-kimutatásokból látható, a királyi tábla minden esztendőben bizonyos (még mindig elég kevés) időt kényszerült igénybe venni az interstitiumokból, lecsípni a régi hosszú törvényszünetekből, s e napokat a büntető pereknek, majd azokon kívül a protestánsok válópereinek is intézésére fordítani. Ahogyan erre a táblát a király, illetőleg a kancellária rendelkezései állandóan sarkallták. 53 De mind az államvezetés, mind a curia a fenti módokon kívül is kereste az eszközöket, melyekkel a jogszolgáltatásnak, illetőleg — amivel most itt foglalkozunk — a jogszolgáltatás legfelső tagozatának siralmas viszonyain javítani lehetne. Az egyik ilyen kísérlet a felektől elhagyott, így elintézést nem igénylő ügyeknek a függőben levő perek tömkelegéből való leválasztására irányult. Az éveken, sőt évtizedeken át elhúzódó eljárásnak ugyanis gyakori kísérőjelensége volt, hogy a peres felek közben elhaltak, vagy a költséges perben anyagilag kimerültek, az ügybe belefáradtak, vagy annak folytatását egyéb okból feladták, esetleg a felek vagy jogutódaik ki is egyeztek, amit a curiával közölni elmulasztottak. A curia és referensei tehát sohasem tudhatták, hogy a végre sorra kerülő perrel érdemes-e még foglalkozni, vagy azt már törölni lehetne az elintézetlen ügyek nyilvántartásaiból, s a nagy késéssel meghozott ítélet nem egy, már elnyugodott jogvitát kavar-e fel, ami újabb perek sorát indíthatja el. A királyi tábla ezért — az 1807: 10. tc.-nek is eleget tenni kívánva, hogy a perek sorrendjét tisztábban áttekinthesse — az alsó fokon eljárt bíróságok szerint összeállította a curián ítéletre váró, elintézetlenként nyilvántartott fellebbezett perek jegyzékeit, s 1808. május 17-én kelt körlevelével leküldte a hatásköre alá tartozó magyar és horvát bíróságoknak azzal az utasítással: állapítsák meg, hogy a jegyzékben foglalt ügyek közül melyek azok, amiket a felek elhagytak, s melyek azok, melyekben még ítélethozatalra szükség van, s minderről tegyenek jelentést. Az alsóbb fórumok a körlevelet publikálták, a megyék pl. a járási főszolgabírók útján, s a tőlük beérkezett jelentéseket a felek nyilatkozataival együtt felterjesztették a personalishoz. Ilyen módon a megyéktől, városoktól és szabad kerületektől tekintélyes tömegű anyag érkezett be, de — bár a királyi tábla az adatokban észlelt hiányosságok pótlását, kijavítását menet közben is kérte — a kísérlet végül is sikertelennek bizonyult. A befutott adattömeg gondos átvizsgáS3 Norm. 101. Bescr. reg. (kir.t.) I. 1556. Kanc. It. Acta gen. 1822: 3869. Regn. It. József nádor ált. lta Septemviralia, 1822: 453. Prot. tab. reg. 1822. ápr. 25.
