Varga Endre: A királyi curia : 1780–1850 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 4. Budapest, 1974)
Első rész A Curia történetének áttekintése, a Curia az egykorú társadalomba
kiterjesztése először ezeknek az ügyeknek az érdekében történt. A precedenst a hagyományos törvényszünetek alatti ítélkezésre a kancellária 1797. július 31-én kelt leirata teremtette meg, mely utasította a királyi táblát, hogy az általános insurrectio miatti törvényszünet ellenére, e törvényszünet alatt is üljön össze, s fellebbezett büntető pereket revideáljon. Hasonló rendelkezést kaptak a törvényhatóságok is, hogy a büntető jogszolgáltatás az insurrectio alatt az alsó fórumokon se szüneteljen, s a megfellebbezett ily pereket folyamatosan küldjék fel a kir. táblára. A tábla az utasításnak megfelelően 1797. szeptember folyamán csakugyan összeült, s egy háromhetes rendkívüli ülésszakot tartott a feladat teljesítése végett. 50 A fenti rendelkezés a továbbiakban megismétlődött, a rendszer állandósult. 1800. november 28-i királyi rendelet most már mindkét táblát utasította, hogy a fennálló generális insurrectio (általános nemesi felkelés) ellenére az 1801. évi vízkereszti törvényszakot — kizárólag a fellebbezett büntető perek revisiója, illetőleg superrevisiója céljából — tartsák meg. Csupán a törvényszak szokott terjedelmének megrövidítését engedte meg a kancellária, „minthogy a téli időben Pestre jönni nehéz". Az engedményt mindkét tábla igénybe is vette (február 23—március 20. között alig egyhónapos rövid törvényszakot tartottak), viszont a régi szokás most már meg volt törve: rendkívüli törvényszünet alatt az egész curia ítélkezésre ült össze. 51 1803. december 16-án kelt királyi rendelet az ülésnapok számának növelését az említett másik irányban is megkezdte, arra utasítván a királyi táblát, hogy az 1803. évi szent-mártoni és 1804. évi vízkereszti törvényszakok közé eső rövid téli törvényszünetet s az 1804. évi vízkereszti törvényszak alatt a farsangi szünnapokat, majd a húsvét körüli szünnapokat fellebbezett büntető perek intézésére fordítsa. Ezt azonban már nem hagyta szó nélkül a királyi tábla. 1804. január 17-én kelt felterjesztésében utal arra, hogy a rendelkezés első felét végrehajtotta, a téli törvényszünetben folyamatosan ítélkezett. De az „antik görögök és rómaiak" példáját is felhasználva bizonyítgatja, hogy a törvényszünetek ki vannak véve a törvénykezés idejéből, a törvényszünet a felek számára is előnyös, s ha a bírák az évből „csaknem 8 hónapon át" a vasárnapok és ünnepnapok kivételével napi 4 órát ülésezni kénytelenek (ez évben ugyanis az ítélkezés ritka módon zavartalanul, 4 hosszú törvényszakon át folyt), többségük megbetegedésétől kell tartani. Az érvelés szerint így a törvényszünetek megrövidítése miatt végül is a jogszolgáltatás fog szenvedni. Kérik tehát a királyt, hogy a fellebbezett büntető perek törvényszünetek alatti felülvizsgálása alól kapjanak felmentést. A kérelem ezúttal még meghallgatásra talál: a király a felterjesztésre adott válaszában a húsvét körüli szünnapokban való ítélkezést elengedi. 52 A rendszer azonban mégis állandósul. Amikor a háborús idők elmúlta után, 1813-tól a curia működése konszolidálódik, s a reá háruló munkák elvégzésére mégis képtelennek bizonyul, az uralkodó, illetőleg a kancellária most már arra akarja rászorítani, hogy a fellebbezett büntető pereket kizárólag törvényszünetben intézze, s a törvényszakok a táblai és a fellebbezett polgári perek számára 50 A kancellária leirata Norm. 40. A rendkívüli ülésszak jegyzőkönyve Prot. tab. reg. 1797. d. a. 51 Norm. 40. A két tábla jegyzőkönyvei a fenti időből. 52 Norm. 76.
