Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)

VI. rész. 1790—1848

A túlzott központosítás most sem volt hosszú életű. A bécsi udvari kamara 1802-ben végleg különvált a közigazgatási és egyéb kormányzati ágaktól, s 1802—1816-ig mint „Hofkammer, Ministerial Banco-Hofdeputation, Finanzund Commerz-Hofstelle", 1816—1848-ig pedig „Allgemeine Hofkammer" névvel önállóan látta el a pénzügyek legfelsőbb irányítását. A pénzügyek ós az államháztartás ellenőrzésére 1816—1829-ig még külön pénzügyminisztériumot is szerveztek, amelyre a bécsi kamara és a többi pénzügyigazgatási szerv legfelsőbb felügyeletét és a pénzügyi törvényhozás ellenőrzését bízták.

147 A bécsi udvari kamaránál ezentúl is általában magyar tanácsosok foglalkoztak a magyar— erdélyi kamarai ügyekkel. Az itt szolgáló magyar főnemesek közül gr. Zichy Károly volt országbíró és gr. Nádasdy Mihály a kamaraelnökségig vitte, Nádasdy pénzügyminiszter is volt.

148 Zichy Károly ekkor már rég megfeledkezett 1790. évi ellenzéki tevékenységéről. A magyar alkalmazottak kétségtelenül nagyobb szerepe 1790 után nem hozott változást a bécsi udvari kamara és a magyar kamara kapcsolatában. A pénzügyigazgatás ellenőrzésének egyik legfontosabb módja volt a különféle számadások, számvevőségi kimutatások felülvizsgálata. II. József idején ez a felügyelet egészen szoros és közvetlen volt, mert a számvevőségek Magyarországon is a bécsi számvevő kamara alá tartoztak. A bécsi számvevő kamara fennhatósága a magyar kamarai számvevőségek (a budai, temesvári) felett 1790-ben megszűnt. A budai és a temesvári kamarai számvevőség közvetlenül a magyar kamara alá került. Elrendelték azonban, hogy a számvevő kamara az egész birodalom állami bevételeinek és kiadásainak nyilvántartása céljából, továbbra is megkapja a magyar kamara számadási kivonatait.

149 A számvevő kamara (Rechenkammer) helyett 1792-ben állami főszámszéket (Staatshauptbuchhaltung) állítottak fel, amely a Directorium alá tartozott.

150 A főszámszék illetékessége, mivel a Directorium magyar kamarai ügyekkel is foglalkozott, a magyar kamarai számadások felülvizsgálatára is kiterjedt. A főszámszék illetékessége a Directorium megszűnése után is megmaradt. Az 1811. évi pénztári utasítás szerint az eredeti kamarai pénztári naplókat a mellékletekkel együtt a bécsi udvari főszámszékhez kellett küldeni. A pénztári ügyek állásáról a főszámszék bármikor felvilágosítást kérhetett a budai kamarai főpénztár vezetőjétől.

151 A főszámszék, mint említettük, számos kimutatást is kapott a magyar kamara útján a számvevőségtől. A számadások ellenőrzésével kapcsolatos ügyvitelnél általában nem voltak tekintettel a magyar kamara formai függetlenségére. A számadásokat nem a királyhoz, hanem a főszámszékhez, vagy későbbi nevén számszéki igazgatósághoz (Oberste Staatskontrolle, Rechnungsdirectorium) kellett felküldeni. 147 Fr. Walter: Die Zeit Franz II. (I.) und Ferdinands I. 1792—1848. Wien 1956. ÖZV. II. Abt. 1. Band. 2. Halbband, 2. Teil. 223, 228, 233, 256-57. 148 Zichy Károly gr. 1802-ben lett a bécsi kamara elnöke. A. Beer i. m. (1. 7. sz. jegyzetet) 306., Nádasdy Mihály grófot, a bécsi kamara magyar alelnökét 1823-ban nevezték ki kamaraelnökké. E 81. Gremialia. 1823—1 —17. 149 E 81. Gremialia. 1792—18., E 99. Ben. res. 1792. nov. No. 52. 150 A. Beer i. m. 310—12. 151 E 74. Cassalia. 1811 — 25 — 2. jelzet alatti pénztári utasítás 79., 80. pontja.