Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)
II rész. 1720—1740
ket először az igazgatóság vizsgált felül, majd innen a magyar és a bécsi kamarához jutottak el. A főharmincadhivatalok negyedévi kimutatásaiból 1—1 példányt a magyar, illetve (Szeged, Arad esetében) a bécsi kamara, az universalis bancalitas és a harmincadigazgatóság kapott meg. A kamarához átküldött számadásokat és kimutatásokat a számvevőség ellenőrizte. 59 A magyar kamara alá tartozó harmincadszervezet tehát ebben az időben csak egy része volt az egész ország harmincadszervezetét összefogó harmincadadminisztrációnak. A pozsonyi harmincadigazgatóság pedig csak az alsó- és felső-magyarországi (pozsonyi és szepesi kamarai körzet) harmincadok tekintetében volt a magyar kamara alá rendelve. Ez a különleges helyzet szintén gyengítette a harmincadügyekben a magyar kamara befolyását, hiszen az egységes harmincadigazgatás túlnőtt azokon a kereteken, amelyek között a magyar kamara működött. Ebből magyarázható, hogy a magyar kamara a harmincadigazgatóság működését sem nézte jó szemmel. A harmincadigazgatás mindennapi teendőinél valóban csökkent a magyar kamara hatásköre, hiszen a harmincadhivatalok nem tartoztak közvetlenül alája. A harmincadigazgatás szabályozásában, ellenőrzésében, a hibák kiküszöbölésénél azonban egyáltalán nem ez volt a helyzet. Sőt ilyen téren a magyar kamara munkáját felsőbb intenció alapján — épp úgy, mint a városi ügyeknél — tökéletesebbé és rendszeresebbé kellett tennie. A cél megvalósítása érdekében szintén a bizottsági ügyvitelhez folyamodtak, s 1734. július 1-én a harmincadügyek jobb elintézése céljából a magyar kamaránál külön bizottságot küldtek ki. A harmincadügyi bizottság ugyanolyan keretek között működött, mint a városi bizottság. A magyar kamara elé került minden harmincadügyet először a bizottság tárgyalt meg. A tanács plénuma a bizottság döntése (javaslata) alapján határozott az ügyekben. A tanácsi döntés végrehajtásáról azután a bizottságnak kellett gondoskodnia. A harmincadügyi bizottságnak tehát nemcsak véleményező, hanem végrehajtó szerepe is volt, és ilyen tekintetben a városi bizottságnál nagyobb hatáskörrel rendelkezett. A királyi rendelet a bizottság tagjául Mednyánszky, Okolicsányi és Weidinger tanácsosokat nevezte ki. Állandó tagja volt a bizottságnak Neffczer Konrád Farkas harmincadigazgató is. 60 Ez megkönnyítette a bizottság munkáját, hiszen a bizottság tanácsilag jóváhagyott döntései tulajdonképp a harmincadigazgatóságnak szóltak. A bizottsági üléseken rendszeresen részt vett a tanácsosok mellett még egy titkár vagy altitkár, egy számtiszt és egy harmincadügyi fogalmazó, akik a fogalmazási és az írásbeli munkákat látták el. A harmincadügyi bizottság volt a városi bizottság után a magyar kamara második állandó bizottsága, bár a városi bizottságnál jóval rövidebb ideig, 1740-ig működött. 61 Megjegyezzük, hogy a bizottság hatásköre a szepesi kamarai adminisztráció alá tartozó harmincadhivatalokra is kiterjedt. A harmincadigazgatóság ellen a lakosság, a kereskedők részéről sok panasz hangzott el, s a kamara is ellenszenvvel viseltetett a Neffczer-féle bérlettel, illetve harmincadigazgatósággal szemben. (Az ellenszenv persze nem annyira Neffczer Konrád Farkas személyét, hanem inkább a harmincadgazdálkodás for^ 69 E 14. Acta Hung. Tom. I. Trices. Tom. I. kötetben a C. jelű melléklet. A harmincadigazgatóság 1733. okt. 16-i utasítása. 60 E 21. Ben. res. 1734. júl. 1. (268 fol.) 61 A harmincadügyi bizottság (commissio trieesimalis) jegyzőkönyveit 1. E 14.. Acta Hung. Tom. I. és V. kötetekben.
