Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)

II rész. 1720—1740

máját illette.) (Neffczer, valószínűleg a fenti okok miatt, 1738-ban felmentését kérte a királytól. A lemondási kérelemmel kapcsolatos kamarai vélemény jól megvilágítja azt, mit kifogásolt a magyar kamarai tanács Neffczer bérlői és harmincadigazgatói tevékenységében. A kamara elismerte azt a tényt, hogy a bérlet és az igazgatóság alatt a magyar harmincadjövedelmek tekintélyesen megnövekedtek. Azt sem vonta kétségbe, hogy Neffczer igyekezett rendet teremteni a harmincadigazgatásban, fokozta az ellenőrzést, a kerülők és hajdúk létszámának növelésével gátat vetett a csempészésnek, jó kapcsolatokat épített ki az osztrák kollégákkal stb., bár kiemelte azt is, hogy a harmincadigazgatás jobb megszervezésében a kamara harmincadügyi bizottságának is nagy szerepe volt. A kamara szerint azonban mindez a házi kezelés, a harmincadügy közvetlen kamarai igazgatása alatt is bekövetkezhetett volna, mert a harmincadjövedelmek elsősorban nem a bérleti rendszer és harmincadigazgatóság felállítása, hanem a gazdasági élet, a kereskedelem fellendülése miatt emelkedtek, azonkívül a harmincadkezelés rendellenességein 1720 után a kamarai tanács is úrrá kezdett lenni. Azt is felhozta a magyar kamara véleménye, hogy Neffczer többször meg nem engedett módszerekkel dolgozott, sokszor nem vette tekintetbe a nemesek és a városi polgárság harmincadmentességét, a szlavóniai és a havasalföldi marhákra félharmincad helyett egész harmincadot vetett ki, a marhát korra és súlyra való tekintet nélkül vámoltatta, a vámolásnál a magasabb árak szerint járt el stb., s így ért el nagyobb jövedelmeket. Emiatt a kamara szerint is igen sok panasz érkezett a bérlő és a harmincadigazgatóság ellen. A harmincadigazgatóságnál a kamara főleg azt nehezményezte, hogy ennek a fenntartása felesleges költséget okoz a kincstárnak.

62 A magyar kamara Neffczer lemondása után azt kérte, hogy állítsák vissza a harmincadigazgatásban a régi állapotot, közvetlen kamarai irányítást. Az uralkodó nem fogadta el a harmincadigazgatóság költséges voltával kapcsolatos kamarai érveket, továbbra is a harmincadigazgatóság megtartása mellett döntött, s 1739. július 16-án meghagyta a magyar kamarának, hogy a harmincadigazgató tisztségére három jelöltet javasoljon. A harmincadügyi bizottságot ezzel szemben a felesleges adminisztráció kiküszöbölése végett megszüntette.

63 (A külön igazgatóság és még külön bizottság működése révén a harmincadügyek intézése valóban körülményessé válhatott.) Az új harmincadigazgató kinevezéséig Neffczer intézte az ügyeket. Neffczer működésével egyébként a bécsi udvar meg volt elégedve. A bécsi kamara szerint az ellene emelt vádak és panaszok — amint ezt vizsgálat is igazolta — nagyrészt alaptalannak minősültek.

64 A harmincadigazgatóság élén 1740-ben már Weidinger Ferenc Xavér kamarai tanácsost, előzőleg a harmincadügyi bizottság tagját találjuk. (Weidinger személyében szintén osztrák eredetű tisztviselőt helyeztek igen fontos magyar kamarai posztra. Magyar kamarai tanácsossá 1726-ban nevezték ki, s városi, harmincadi és aranymosási ügyekben tevékenykedett nagy buzgalommal az 1750-es évekig. Kinevezési rendelete utal arra, hogy a bécsi udvar részben a magyar kamarai ügyek jobb megismerése végett helyezett Pozsonyba osztrák tisztviselőket, 62 E 14. Acta Hung. Tom. V. Tric. II. 4. sz. és 8. sz. irat. A magyar kamara (illetve a számvevőség) véleménye Neffczer bérlői, illetve harmincadigazgatói működéséről. A Neffczer elleni panaszokra 1. Ember Gy.: A m. kir. helytartótanács gazdasági és népvédelmi működése III. Károly korában. Bp. 1933, 58. 63 E 21. Ben. res. 1739. júl. 16. (188 fol.) 84 Uo. 1739. dec. 10. 7* 99