Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)

II rész. 1720—1740

mélyzeti ügyek intézésére terjedt ki. Magát a bérlőt elég szoros alárendeltség fűzte a bécsi kamarához, hiszen a szerződést Nefíczerrel a bécsi kamaránál kötötték meg, s a számadásokat is oda kellett benyújtania. A magyar kamara hatásköre tehát a bérlet alatt lényegesen csökkent a harmincadügyek terén. Bár a harmincadbérlet a jövedelmek emelkedése szempontjából valóra váltotta a hozzáfűzött reményeket (a magyar kamara évi tiszta harmincadjövedelme az 1728 előtti 189 000—190 000 Ft-ról 1731—33-ban már 260 000 Ft-ra nőtt), Neffczer bérleti szerződését 1734-ben mégsem hosszabbították meg. A bérleti gazdálkodás ugyanis nem tudta megoldani a harmincadigazgatás égető problémáit, s reformok megvalósítására sem volt alkalmas. Az udvar ezért 1734-ben a kereskedelem előmozdítása, a régóta esedékes jobb vámszabályzat kidolgozása és a vámügy általános rendezése végett új rendszert vezetett be a harmincadigazgatásban. A harmincadok most sem kerültek közvetlen kamarai kezelésbe, hanem Horvátország kivételével egész Magyarország (a magyar kamara, a szepesi kamara területe, nemkülönben az aradi és szegedi harmincadi körzet) harmincadkezelésének központi irányítására a magyar és bécsi kamara fennhatósága alatt működő harmincadigazgatóságot állítottak fel. (A horvát harmincad továbbra is bérletben maradt.) Mivel az udvar Neffczer bérlői működésével meg volt elégedve, a harmincadigazgatóság vezetését is őreá bízta.

58 A harmincadigazgatóság vagy adminisztráció 1734. április 1-én kezdte el működését az 1733. október 16-án kiadott utasítás szerint. Az igazgatóság székhelye Pozsonyban volt, személyzete az igazgatóból (Neffczer), 1 számvevőből, 2 fogalmazóból, 2 kancellistából és 1 járulnokból tevődött össze. Közvetlenül az igazgatóság alatt foglaltak helyet a pozsonyi és a kassai főharmincadhivatalok. A pozsonyi a magyar kamara, a kassai a szepesi kamarai adminisztráció harmincadszervezetének állt az élén. A harmincadadminisztráció alsó fokán a harmincadhivatalok helyezkedtek el. A harmincadigazgatóság a magyar és a szepesi kamarai adminisztráció területén levő harmincadok ügyében közvetlenül a magyar kamara alá, az aradi és a szegedi harmincadok dolgában pedig közvetlenül a bécsi kamara alá tartozott. Pénztári ügyekben felettes hatósága természetesen a pozsonyi bankképviselet, illetve a bécsi universalis bancalitas volt. Fontosabb ügyekben a harmincadigazgató köteles volt általában a bécsi kamarához fordulni. A harmincadkezelés gyakorlata a régi maradt. Az alacsonyabb rangú harmincadalkalmazottakat (kerülők, hajdúk) maga a harmincadigazgató nevezte ki, a többi tisztviselő esetében csak a javaslat joga illette meg a magyar kamara, az aradi és szegedi körzet hivatalainál a bécsi kamara, az ellenőrök esetében pedig az universalis bancalitas felé (a kinevezés a király joga volt), A harmincadhivataloknak a pénzbevételt és a számadásokat negyedóvenkint az illetékes főharmincadhivatalhoz (a magyar kamara alá tartozó harmincadhivataloknál a pozsonyi főharmincadhivatalhoz) kellett eljuttatniuk. A főharmincadhivatalok a pénzt az universalis bancalitas egyes kirendeltségeinek (pozsonyi bankképviselet, kassai perceptoratus, szegedi perceptoratus) adták át. A számadások ellenőrzés után a főharmincadhivataloktól a harmincadigazgatósághoz kerültek, a felmentést a számadóknak az igazgatóság adta meg. A főharmincadhivatalok a bevételekről és a kiadásokról évi kimutatást készítettek, amelye. 58 Uo. 1733. okt. 16. (251 — 52. fol.)