Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)
II rész. 1720—1740
nem egy város magisztrátusát felelősségre vonták. A budai tanácsot pl. 1737-ben maga a kamaraelnök csapta el, s kötelezte kártérítés fizetésére. 51 Az adóhátralékok tekintetében pedig a magyar kamara 1738. szeptember 15-én úgy döntött, hogy a hátralékos országgyűlési taksa egyharmadát, a hátralékos cenzust pedig teljesen el kellene a városoknak engedni. 52 A városi bizottság működése nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a magyar kamara eredményeket tudott elérni a városi élet viszonyainak a rendezésében. 6. A HARMINCADÜGY IGAZGATÁSA A magyar kamara 1720 előtti működésének ismertetése során rámutattunk arra, hogy a harmincadszervezet milyen nagy szerepet játszott a kamarai pénzügyigazgatásban. Megállapítottuk, hogy a magyar kamara legfontosabb és legnagyobb kiterjedésű vidéki hivatali hálózata a harmincadszervezet volt, amely vidéken a vámügyek mellett legtöbb esetben a birtokigazgatási s egyéb kamarai ügyek intézését is ellátta. A harmincadhivatalok ezen felül a vidéki kamarai pénztárak funkcióit is betöltötték. Kiemeltük azt is, hogy a harmincadigazgatás a kamarai bevételek szemszögéből szintén előkelő helyet foglalt el, a kamarai jövedelmek nagyobb részét ugyanis a harmincadhivatalok szolgáltatták be. A harmincadigazgatás, a harmincadszervezet ezt az előkelő helyét a kamarai igazgatásban 1720 után is megtartotta. Az 1720. évi kamarai utasítás ugyan nem változtatott a harmincadszervezeten, s a magyar kamarának a harmincadhivatalok feletti hatáskörét is csak a pénztári ügyek vonalán módosította {a harmincadellenőrök a pozsonyi bankképviselet fennhatósága alá kerültek, s a harmincadjövedelmeket a pozsonyi bankképviselet pénztárába kellett beszolgáltatni). Annál több változás következett be a harmincadigazgatás terén a későbbi években. Ennek során a harmincadgazdálkodás az 1740-es évekig két esetben is jelentősen módosult. Az átszervezésnek, a gazdálkodási forma megváltozásának a célja kifejezetten a harmincadjövedelmek emelése volt, s így egybeesett a Habsburgbirodalom pénzügyigazgatásának az állami bevételek növelését kitűző általános irányzatával. Az első változásra még az 1720-as években sor került. A bécsi udvarnál akkor, úgy látszik, ismét arra a meggyőződésre jutottak, hogy a kamarai jövedelmek szempontjából előnyösebb a kamarai javak bérlet útján való hasznosítása, mint a házi kezelés. Az uralkodó ezért 1726-ban elrendelte, hogy a harmincadokat, a földesúri vámokat, a fiskális javakat bérbeadással kellene jobban hasznosítani. A magyar kamara elvileg ellene volt a harmincadok bérbeadásának. Azzal érvelt, hogy ez ellenkezik a magyar törvényekkel, s ezenkívül, ha a bérlő túl nagy haszonra törekszik, gátolhatja a kereskedelmet, megkárosíthatja a lakosságot. Mivel azonban a király a harmincadbérlet ügyében már véglegesen döntött, a kamarai felterjesztés csak annak a hangoztatására szorítkozott, hogy a bérleti szerződés megkötésénél igyekezzenek a fenti nehézségeket elhárítani. A földesúri vámok bérbeadása ellen nem volt a kamarának kifogása, ezeket ugyanis nagyrészt már 61 Nagy I.: Buda város gazdálkodása és adósságai a XVIII. század első felében. Tanulmányok Budapest múltjából. XII. Bp. 1957, 114—15. « E 14. Acta Hung. Tom. II. Civ. I. 794.
