Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)
II rész. 1720—1740
őrzés alapjául és zsinórmértékéül a magyar kamara által szerkesztett, a számadások vezetésére irányelveket adó szkéma (idea pro conficiendis liberarum regiarum civitatum rationibus) szolgált. 45 Ezt az ún. „idea"-t a magyar kamara még 1732ben szerkesztette, s a szabad királyi városoknak 1733. január 1-től az idea irányelvei szerint kellett a számadásokat elkészíteni. Az „idea" 44 pontban csoportosította a városi bevételeket, s a pontok szerint tett fel kérdéseket az egyes jövedelmi ágak állapotára vonatkozólag. 46 Az „idea" nemcsak a számadások szerkesztésére adott irányelveket, hanem minden városnak a 44 pont szerint kellett összeállítania és a kamarához felterjesztenie vagyoni helyzetét feltüntető „status"-át. A bizottság eleinte főleg a status és a vele kapcsolatos kimutatások (adósságok, fizetések stb.) ellenőrzésével foglalkozott. Az ellenőrzött statust a bizottság megjegyzéseivel a kamara tanácsához küldte, ahol intézkedtek abból a célból, hogy a városok a szükséges magyarázatokat és kiegészítéseket megadják. E felvilágosításokkal együtt a statust a bizottság újból elővette, s a végleges statust kidolgozta. A rendben levő status újból a kamara tanácsához, majd a bécsi udvari kamarához került. 47 A bizottság 1735-től kezdve a számadások és a status vizsgálata mellett rendszeresen foglalkozott a városok tisztújításáról felküldött jegyzőkönyvek és királyi biztosi jelentések ellenőrzésével is. Sőt a tanács lassanként a városok gazdálkodásával kapcsolatos minden ügyet, később minden városi vonatkozású ügyet is a bizottsághoz küldött véleményezésre. 48 A szabad királyi városok háztartásának, számadásainak vizsgálata terén a városi bizottság hatalmas munkát végzett. A bizottság hatáskörébe a következő városok tartoztak: Bazin, Breznóbánya, Buda, Esztergom, Kismarton, Korpona, Kőszeg, Modor, Nagyszombat, Pest, Pozsony, Ruszt, Sopron, Szakolca, Szeged, Székesfehérvár, Szentgyörgy, Trencsén, Zólyom és a négy horvát város: Kapronca, Körös, Várasd, Zágráb. Az alsó-magyarországi bányavárosok és a szepesi kamarai adminisztráció területén fekvő városok ügyeit a bizottság nem tárgyalta. A bizottság munkálatainak a segítségével állapította meg pontosabban a kamara a városok nagymérvű eladósodását. Az 1733. esztendőben a legtöbb adóssága Sopronnak (184 676 Ft), Pozsonynak (94 017 Ft), Szentgyörgynek (73 045 Ft), Modornak (89 015 Ft), Budának (70 878 Ft) volt 49 Megállapították továbbá azt is, hogy a városok kincstári terheinek, a cenzusnak és az országgyűlési taksának fizetése terén nagy hátralékok keletkeztek. Cenzust pl. a cenzus fizetésére kötelezett városok már régóta egyáltalán nem fizettek, s 1681 óta a diaetalis taksának is több mint a fele behajtatlan maradt. 50 A bizottság vizsgálatai alapján kétségtelenül kiderült, hogy a városi gazdálkodás válságának két főoka volt: a rossz gazdálkodás és a visszaélések, továbbá a városokra kivetett túlságosan nagy katonai és kincstári adók. A rossz gazdálkodásért, a városi vagyon elherdálásáért 4S Uo. 33., 36-37. 46 E 14. Acta Hung. Tom. II. Civ. I. kötet elején az ,.Idea . . ." szövege megtalálható. 47 Uo. A kötet túlnyomórészt a városi bizottság jegyzőkönyveit tartalmazza. Az üléseken sorra vették az egyes városok kimutatásait (statusait). 48 A tisztújítási jelentések megtárgyalására vonatkozó adatok inkább az E 14. Acta Hung. Tom. II. Civ. I. kötet második felében. 48 Uo. a kötet 21. lapján kimutatás a városok adósságairól és évi jövedelmeiről. 50 Uo. a kötet 794 — 97. lapján a diaetalis taksáról, 800. lapján a cenzusról szóló kimutatások.
