Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)
II rész. 1720—1740
hez tartozott. Bizonyos városi ügyeket nem lehetett a kamara és a helytartótanács között megosztani, ezekben a helytartótanács és a kamara is intézkedett. Erre a problémára a továbbiakban még visszatérünk. A törvényhatóságok gazdálkodásának és számadásainak rendszeres ellenőrzése a helytartótanács, illetve a magyar kamara útján az állami jövedelmek növelését, illetve jobb felhasználását kívánta elősegíteni. Elsősorban a hadiadó és a szabad királyi városok kincstári szolgáltatásai (adói) jöttek itt számításba. A magyar kamarára a kincstár jövedelmeire kiható városi gazdálkodás rendszeres ellenőrzésével hárult igen komoly feladat. A szabad királyi városok gazdálkodásában — mint említettük — nagy rendellenességek voltak, majdnem mindenhol nagy adósságok gátolták a városokat az állami terhek, adók kifizetésében. A kamarának ki kellett puhatolnia a rendellenességek okait, s a visszaélések kiküszöbölése végett szabályoznia kellett a gazdálkodást és a számadások vezetésének módját. Ezt a feladatot beható vizsgálat, előkészítés nélkül nem lehetett mégoldani. Szükség volt a problémákkal alaposan foglalkozó, előkészítő szervre. Ez a szerv 1733. július 21-én alakult meg, amikor is a magyar kamara a szabad királyi városok háziszámadásainak felülvizsgálatára külön bizottságot küldött ki. így jött létre a magyar kamara első állandó bizottsága, a városi bizottság. 44 A városi bizottság megalakulása újszerű mozzanat a magyar kamara ügyvitelében. A kamarai ügyintézés során addig is előfordult, hogy bizonyos kérdések alaposabb vizsgálatára ideiglenesen működő bizottságokat küldtek ki. Ez az első eset azonban arra, amikor a kamara egy fontos munkakörének jobb ellátása céljából állandóan ós rendszeresen működő bizottságot szervezett, s ezzel az ügyintézés fejlettebb formáját a kamara egyik ügycsoportjában bevezette. Ez a mozzanat még akkor is úttörő jelentőségű, ha a városi bizottság létrejöttében még nem az ügyvitel általános reformjára való törekvés, hanem egy sürgős feladat, a városok gazdálkodásának rendezése játszott közre. A bizottságba négy tanácsost küldtek ki, egyik viselte közülük az elnöki tisztet. A négy tanácsos mellett egy számvevő, egy titkár, egy számtiszt és egy jegyzŐ : működött. A bizottság a kamara épületében külön helyiséget és iratai részére külön szekrényt kapott. Működését rendszeres bizottsági üléseken fejtette ki. Az ülésekről két példányban, egyet a bizottság, egyet a szám vevőhivatal használatára, jegyzőkönyvet vettek fel. A bizottság hatásköre csak javaslatadásra, véleményezésre terjedt ki. Javaslatai alapján a kamarai tanács döntött és intézkedett a városok felé. Kezdetben a bizottság ugyan megkísérelte, hogy a szükséges felvilágosítások, pótló adatszolgáltatások tekintetében önállóan levelezhessen a városokkal. A kamara azonban ehhez nem járult hozzá, így a bizottság hivatalosan kizárólag csak a tanáccsal érintkezett, annak véleményező és előkészítő szerve maradt. A bizottság munkája kezdetben kizárólag a városok jövedelmeinek és házi számadásainak felülvizsgálatából állott. Az eredeti terv szerint a városok számadásait 1711-ig visszamenőleg kellett volna ellenőriznie, később — a nagy munkatorlódás miatt — megelégedtek az 1724-ig visszamenő ellenőrzéssel. Az ellenPaulinyi 41 sz. jegyzetnél i. m. 33.
