Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)

II rész. 1720—1740

térnek is alá kellett írnia, s külön könyvbe bevezetnie. A kiadások ellenőrzését pedig az tette lehetővé, hogy a pozsonyi bankképviselet mindennemű bevételről és kiadásról heti, havi és negyedévi kimutatásokat juttatott el a kamarán keresztül a szám vevőhivatalhoz.

14 A bankképviseletnek a pénztári kimutatásokat és az évi számadásokat megfelelő pénztári bizonylatokkal kellett ellátnia. A számvevőségnek a bankképviselet kimutatásait a jövedelmeket beszolgáltató kamarai tisztviselők számadásaival kellett egybevetnie.

15 A számadások ellenőrzésének módja az 1720 előtti gyakorlathoz képest nemigen változott. A számadások benyújtását továbbra is időhatárhoz kötötték, a terminust elmulasztót ugyanúgy büntették mint az 1660. évi utasítás szerint. Az 1720. évi utasítás azonban szankciót alkalmazott a számadások ellenőrzését elmulasztó szám vevőhivatali tisztviselőkkel szemben is. Ha a kijelölt ellenőrző 10 nap alatt nem végezte el a számadások felülvizsgálatát, akkor egy havi fizetését kellett levonni, a második határidő elmulasztásánál felfüggesztéssel, a harmadiknál elbocsátással kellett—ugyanúgy, mint a számadás benyújtását elmulasztónak — bűnhődnie. A számadásokat a kamarai tisztviselők továbbra is rendszerint személyesen nyújtották be, a számvevőhivatal expeditora vette át ezeket tőlük nyugta ellenében. Az átvizsgálás után a számadásmester a hibákat a tanáccsal közölte, az pedig felszólította az illetékes számadót számadásainak rendbehozatalára. A rendben levő, illetve idejében rendbe hozott számadások benyújtói a felmentést a tanácstól kapták meg. A felmentő határozatot a kamaraelnök, egy tanácsos és a számadásmester írta alá, utána a titkos királyi pecséttel látták el. A számadó a hiányokért óvadékával, illetve maga és családja vagyonával felelt. Minden jövedelmet kezelő tisztviselőnek az általa kezelt jövedelmek negyedévi összegének megfelelő óvadékot kellett készpénzben lehelyeznie, ezért a pénzért 5%-os kamatot kapott. Ezen kívül köteles volt a kamarának kötelezvényt (reverzalis, litterae obligationales) is adni, hogy vagyonával felel a reá bízott jövedelmekért, ezt a kötelezvényt feleségének és gyermekeinek is alá kellett írniuk. A kamarának a számadási hiányt vagy hátralékot az óvadékból vagy a tisztviselő vagyonából kellett megtérítenie, hátralékot vagy hiányt csak a király engedhetett el.

16 A számvevőség ellenőrzése után a számadásokat a tanácsosok és az elnök is ellenőrizték, majd azokat felülvizsgálatra a bécsi udvari kamarához kellett felküldeni.

17 Az utasítás kitért a kamaraelnök és a tanácsosok számadásokat ellenőrző munkájára is. Az elnöknek és a tanácsosoknak bizonyos időpontokat kellett megjelölniük a megfelelő számadók részére, akik e szerint jelentek meg a tanácsnál számadásaik benyújtása és a tanáccsal való megbeszélés végett.

18 A számadásmesternek nemcsak az új, hanem a régi (még nem ellenőrzött) számadásokat is felül kellett vizsgálnia. Ügyelnie kellett arra, hogy a jövedelemés pénzkezelők szabályszerűen és pontosan vezessék számadásaikat, a szabálytalanságokat a tanácsnak kellett jelentenie. A kimutatásokat és a számadásokat az 14 Uo. 2., 7. fej. 15 Uo. 5., 6. fej. 18 Uo. 16., 17., 19. fej. 17 1720. évi kamarai utasítás 19. fej. 18 1720. évi számvevőhivatali utasítás. 14. fej.