Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)

II rész. 1720—1740

a magyar kamara pénzügyi önállósága ebben az időben úgyszólván teljesen megszűnt. A magyar kamara 1720 után bizonyos hatáskört a pénztárügy terén csak a bevételek és kiadások, a pénztári számadások ellenőrzésével kapcsolatosan tartott meg. A pozsonyi bankképviselet bevételeit és kiadásait ugyanis a magyar kamara számvevősége is nyilvántartotta. A bankképviseletnek a havi és negyedévi kimutatásokat, az évi pénztári számadásokat a magyar kamarához kellett ellenőrzés céljából megküldenie. A magyar kamara ezeket a számvevőséggel ellenőriztette, s az ellenőrzés után a bécsi kamarához juttatta el.

12 A pozsonyi bankképviselet számadásainak ellenőrzése tekintetében tehát a magyar kamarának volt alárendelve. A magyar kamara a bankképviselet kimutatásai alapján tájékozódott a kamarai jövedelmek nagyságáról s azok szabályszerű felhasználásáról. Természetesen mindez legfeljebb csak arra volt jó, hogy a magyar kamara esetenként észrevételeket tehessen a magyar kamarai jövedelmek felhasználására, s hogy a pénztári munkában az esetleges visszaéléseket felfedjék. Hogy a pénztári számadások ellenőrzése miképp folyt, azt részletesen a pozsonyi számvevőhivatal munkájának szabályozásánál ismertetjük. * A magyar kamara pozsonyi számvevőhivatala 1720-ban, azonos időben a kamarai utasítás kibocsátásával, külön részletes utasítást kapott.

13 A számvevöhivatal szervezetének és tevékenységének eddigi ismertetése során már kiemeltük azt, hogy a számvevői munka egyre fontosabb és felelősségteljesebb szerepet nyert a magyar kamara gazdálkodásában. (Ez már az 1696. évi királyi biztosi utasításnak a számvevőhivatal munkáját érintő megjegyzéseiből is látható volt.) A számadások minél pontosabb és gyorsabb ellenőrzése, a kamarai gazdálkodás minden részletének és mozzanatának lehető legalaposabb nyilvántartása, amelytől az egykorúak a jövedelmek emelkedését remélték, elsősorban a szám vevőhivatalra hárult. Az 1660. évi utasítás, amely szerint a kamarai számvevőhivatal működött, ennek a célnak már nem felelt meg. Új utasítás kidolgozását tette szükségessé a kamarai pénztárügy megváltozása, s a kamarának már 1720 előtt megnövekedett területi illetékessége és hatásköre is. A szám vevőhivatal legfontosabb munkája továbbra is a kamarai bevételek és kiadások nyilvántartása, a pénztári és gazdasági számadások ellenőrzése maradt. Mivel a kamarai bevételek 1718 óta a pozsonyi bankképviselethez folytak be, s a kifizetések is innen (vidéki pénztárnál a bankképviseletek rendeletére) történtek, némileg megváltozott az a mód is, amely szerint a számvevőhivatal a bevételeket és kiadásokat nyilvántartotta. A kamarai bevételek nyilvántartása a továbbiakban úgy történt, hogy a kamarai számadó közegek a bevételeket a pozsonyi bankképviselethez, számadásaikat pedig a magyar kamarához, illetve ezen keresztül a számvevőhivatalhoz küldték fel. Azokat a nyugtákat, amelyeket a bankképviselet a jövedelmeket beszolgáltató kamarai tisztviselőknek adott, a számvevőmes12 1720. évi kamarai utasítás 28. fejezete. 13 E 136. Magyar kamara archívuma. Div. Instr. Fasc. 2. No. 83. A számvevőhivatal részére 1720. máj. 16-án kiadott utasítás. (A továbbiakban: 1720. évi számvevőhivatali utasítás.)