Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)

I.rész. 1686-1720

államadósságok fedezetéül szolgált. A birodalmi kamarai jövedelmek megterhelésének 1706—1708. évi kimutatása szerint a magyaróvári uradalomra 342 000, a magyar bányavárosok jövedelmeire 121 333, a magyarországi réztermelésre 1 580 760, a magyar só jövedelemre 144 500, a lykavai, saskői, revistyei, németlipcsei kincstári uradalmakra 176 333 Ft, a magyarországi kamarai jövedelmekre tehát összesen 2 364 926 Ft adósság volt betáblázva. Mindezeket az uradalmakat, illetve jövedelmeket ekkor nem a magyar, hanem a bécsi kamara kezelte. A birodalmi kamarai jövedelmek összmegterhelése a jelzett években — amint említettük — 3 892 469 Ft-ra rúgott. Ebből a fenti kimutatás alapján 2 364 926 Ft esett a magyar területek kamarai jövedelmére, 1 527 543 Ft pedig az osztrák örökös tartományok kamarai jövedelmeire.

156 A magyarországi kamarai javak megterhelése tehát ekkor nagyobb volt, mint az osztrák örökös tartományok kamarai jövedelmeié. 8. A KAMARA VISZONYA A BÉCSI UDVARI KAMARÁHOZ A magyar kamara, mint már kifejtettük, a XVI. században és a XVII. század I. felében „de jure" a bécsi kamarától független, csupán az uralkodó alá rendelt hatóság volt. Gyakorlatilag azonban a bécsi kamara, amely a magyar kamara jelentéseit javaslatával és véleményével együtt az uralkodó elé terjesztette, a számadásokat ellenőrizte, komoly befolyást gyakorolt a magyar pénzügyigazgatásra. A magyar rendeknek mindenesetre sikerült elfogadtatniuk az uralkodóval azt, hogy a magyar kamara mellérendeltségi és ne alárendeltségi viszonyban legyen a bécsivel, s hogy a bécsi udvari kamara csupán a közvetítő hatóság, valamiféle uralkodói kabinet-titkárság szerepét töltse be. A XVII. század II. felében a magyar kamarának ez a formális függetlensége is tulajdonképpen megszűnt. Az uralkodó 1672-ben hozzájárult a bécsi kamarának ahhoz a javaslatához, hogy a magyar kamarát szolgálatilag a bécsi kamara alá rendeljék (ez egyébként 1672ben gyakorlatüag már fenn is állt), s hogy a magyar kamara utasítását ennek megfelelően átdolgozzák. Ezt az 1672. évi utasításban úgy hajtották végre, hogy az udvarhoz küldött jelentésekről írva a „Nos" (a király személyét jelentő) kifejezés helyett, „camera nostra aulica" kifejezést iktatták be. Tehát a jelentéseket 1672ben a király nem saját személyéhez (ad Nos), hanem udvari kamarájához (ad cameram nostram aulicam) rendelte el felküldeni. Az 1672. évi utasítás egyébként nem mondta ki azt, hogy a magyar kamara a bécsi udvari kamara alá van rendelve, s az 1569. évi utasításnak a magyar ós a bécsi udvari kamara viszonyát szabályozó tételét sem változtatta meg. A magyar kamarának a bécsi udvari kamara alá való rendelése ellen az 1681. évi országgyűlés emelt kifogást. A rendeknek a 13. tc. értelmében újból sikerült a magyar kamara formális függetlenségét biztosítaniuk (azaz, hogy a magyar kamara mellérendeltségi viszonyban legyen a bécsi udvari kamarával). Az 1672. évi utasítást azonban a király nem változtatta meg.

157 156 A Habsburg-birodalom kamarai jövedelmeinek 1706 — 708. évi megterhelésére, a bécsi kamarai kezelésű magyarországi javak terheire Mensi i. m. 85, 157 — 158, 265, 752. Vö. Pach Zs. P.: Az eredeti tőkefelhalmozás Magyarországon. Bp. 1952, 150 — 51. 157 Th. Mayer: Das Verhältnis der Hofkammer. 33 — 36., Kérészy: Adalékok a magyar kamarai pénzügyigazgatás történetéhez. Bp. 1916, 118 — 120.