Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)

I.rész. 1686-1720

Gyakorlatilag a bécsi udvari kamara és a magyar kamara viszonyának megváltozásában sem az 1672. évi alárendelésnek, sem a függetlenséget kimondó soproni országgyűlési határozatnak nem volt komoly jelentősége. A magyar kamara már az 1672. évi bécsi kamarai javaslat elfogadása előtt is függő helyzetben volt a bécsi kamarától és ezen a helyzeten az 1681. évi soproni országgyűlési határozat sem változtatott. Jól látható ez a bécsi udvari kamara 1695. december 12-i referátumból is, amely kifogásolja gr. Erdődy Kristóf magyar kamaraelnök eljárását, aki — figyelmen kívül hagyva azt, hogy a magyar kamara a király rendelkezése folytán alárendeltségi viszonyban van a bécsi udvari kamarával szemben — a bécsi udvari kamara engedélye nélkül Bécsbe jött tárgyalni a királyhoz. Ez volna a bécsi udvari kamara szerint az első lépés afelé, hogy a magyar kamara kivonja magát a dependentia, a subordinatio alól. Erdődy ezután I. Lipóttól s nem a bécsi udvari kamarától kért engedélyt a Bécsbe való menetelre.

158 Maga a magyar kamaraelnök is panaszkodott a függőség ellen, s 1695 végén a magyar kamara önállóságának visszaállítására, teherbíróképességének vizsgálatára a nádor, a kancellár és a prímás személyéből összetevődő bizottság kiküldését kérte. A bécsi udvar e kérelem teljesítése helyett császári bizottságot küldött ki a magyar kamara vizsgálatára. A vizsgálat nagy rendetlenséget állapított meg a magyar kamaránál, amelynek következtében Niess Györgyöt, a pozsonyi pénzverőmestert törvényellenesen letartóztatták, és katonai kísérettel Bécsbe vitték. A magyar kamaraelnök 1696 augusztusában erélyesen tiltakozott az újabb törvénysértő lépés ellen, s kérte a magyar kamara korábbi (?) önállóságának visszaállítását.

159 A bécsi udvari kamara nagy felháborodással reagált Erdődy korábbi és újabb lépéseire. Azzal vádolta meg a magyar kamaraelnököt, hogy a nádor, a kancellár közbenjárásának a kérelmével előkészíti a magyar rendek illetéktelen beavatkozását a királyi kincstár ügyeibe, s a rendeket mintegy a királyi kincstár társtulajdonosaivá akarja tenni (erős kiélezése a királyi jogoknak a rendi jogokkal szemben). Bécsben terjedelmes javaslatot dolgoztak ki a magyar kamarának a bécsi kamara alá való rendelésére. A király a javaslatot jóváhagyta, és 1696. augusztus 27-i rendeletében elhatározását közölte is a magyar kamarával. Az 1696. augusztus 27-i királyi rendelet leplezetlenül kimondta, hogy a magyar kamara a bécsi kamarától függ. Ez a függő viszony — a rendelet szerint — jól kiviláglik a magyar kamara 1672. évi utasításából, a kamaraelnök esküjéből, továbbá az állandó gyakorlat is szentesítette azt. így van ez a többi (a cseh és sziléziai) kamaránál is, s erre szükség van a jó kamarai szolgálat érdekében. Az említett rendelet tehát semmilyen különbséget sem tett a magyar, a cseh és a sziléziai kamara között.

160 Igen tanulságos a magyar kamara vizsgálatára kiküldött bécsi udvari bizottság 1696. július 20-i véleménye, amelyben állást foglalt a magyar kamara ún. függetlenségének kérdésében, s amelynek alapján I. Lipót augusztus 27-i rendeletében a magyar kamara függőségét kimondotta. A javaslat — amint erre már utaltunk is — botrányosnak minősítette, hogy a magyar kamaraelnök a nádort, a kancellárt 158 HKA. Hoffin. Ung. Rote No 373. 1695. dee. 19. (1695. dec. 12-i referátum), uo. Rote No. 374. 1696. jan. 21. 159 Uo. Hoffin. Ung. Rote No 378. 1696. aug. 16. 190—192. A magyar kamara panasza a királyhoz. 160 Th. Mayer: Das Verhältnis der Hofkammer. 36—38., E 21. Ben. res. 1696. aug. 27., illetve HKA. Hoffin. Ung. Rote No. 378. 1696. aug. 27. 336 — 338.