Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)

I.rész. 1686-1720

plébániák vagyonát, s a protestáns vallás ügyében a legutóbbi országgyűlésen (soproni) hozott artikulusokat betartják-e? .Rendellenesség esetén a katolikus plébános és a katolikus polgárok meghallgatása után kellett intézkednie. A biztosnak továbbá meg kellett győződnie arról, hogy a város betartotta-e az előző királyi biztos rendelkezéseit, s azt bevezették-e a város tanácsülési jegyzőkönyvébe. Az utasítás egyébként a szokásos rendelkezéseket ismételte meg, tehát előírta a városi gazdálkodásnak, az árva vagyon kezelésének, a szegényháznak, kórháznak az ellenőrzését, az ép és romos házak megállapítását, a köztisztaság, tűzvédelem felülvizsgálatát. Külön kitért az erősen eladósodott város jövedelmeinek és adósságainak a vizsgálatára, a hátralékok behajtásának a szorgalmazására.

71 A városi gazdálkodás nemcsak Trancsénben, hanem más városokban is nehéz viszonyok között található ebben az időben. A városok — amint ezt az országgyűlési taksa példája is mutatja — nem tudták a közterheket fizetni. Az 168.1., 1687., 1708. évi országgyűlések alkalmával a király az összes magyar városokra 134 173 Ft taksát vetett ki, ebből azonban csak 59 887 Ft folyt be, 71 785 Ft-tal a városok még az 1730-as években is hátralékban voltak.

72 Buda városa pl. a legnagyobb siránkozások és gyötrelmek között részletekben fizette ki a kirótt taksát. 1712—1723-ig 9000 Ft kölcsönt vett fel a taksa kifizetésére.

73 A Rákócziszabadságharc végén egyébként a városnak már kb. 20 000 Ft-nyi adóssága volt.

74 A városok háztartásának nehéz helyzetén nem is lehet csodálkozni, a hadiadó és az országgyűlési taksa együtt túl nagy teher volt a szabad királyi városok számára, amelyeket más terhek (census, katonai szolgáltatások) is nyomtak. A városok állandóan panaszkodtak a nagy terhek miatt és a kamarától kérték azok elengedését vagy csökkentését. A városok nehéz anyagi helyzetével és panaszaival az 1715. évi országgyűlés is foglalkozott. Az 1715. évi 98. tc. például kimondta, hogy a király a taksa arányos megállapításával könnyíteni fog a városok súlyos anyagi viszonyain. ... A magyar kamara tehát 1690 után királyi biztosok rendszeres kiküldésével fokozta ellenőrzését a szabad királyi városok felett. A városi élet mélyére inkább csak a királyi biztosi vizsgálatok alapján nézett, kapcsolata egyébként a városokkal még laza volt. A kamarai és más felsőbb hatósági (helytartótanácsi) ellenőrzés csak 1720 után vált szorosabbá és sokrétűvé. A magyar (pozsonyi) kamara közvetlen felügyeletet csak az ún. alsó-magyarországi és a horvátországi szabad királyi városok felett gyakorolt. A felső magyarországi városok a szepesi kamarai adminisztráció alá, az új szerzeményi terület városai pedig 1709-ig a budai kamarai adminisztráció alá tartoztak. A budai kamarai adminisztráció megszüntetésével Buda, Pest, Esztergom és Székesfehérvár majd később Szeged gyarapította a magyar kamara alá tartozó szabad királyi városok számát. Buda, Pest, Esztergom és Székesfehérvár egyébként — a jus armorum (fegyverváltság) lerovása ellenében — 1703-ban szerezte vissza szabad királyi városi kiváltságait.

75 71 Uo. Div. Instr. Fasc. 1. No. 80. 72 E 14. Acta Hung. Tom. II. Civit. I. 794., a városi taksa sürgetésére HKA. Hoffin. Ung. Rote No. 316. 1687. szept. 20., Rote No. 320. 1688. ápr. 11. 73 Nagy I.: Buda város gazdálkodása és adósságai a XVIII. század első felében. Tanulmányok Budapest múltjából. XII. köt. Bp. 1957, 102 — 103. 74 Uo. 91. 75 Mezősi i. m. Századok, 1942, 181 — 82.