Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)

Összefoglalás

ÖSSZEFOGLALÁS A magyar kamara pénzügyigazgatásáról és államgazdasági tevékenységéről rajzolt kép azt mutatja, hogy a kamarai pénzügyigazgatás az 1848 előtti másfél században bonyolultan kapcsolódott Magyarország és a Habsburg-monarchia államigazgatási szervezetének fejlődéséhez, sőt a gazdasági és politikai élet változásaihoz is. A fejlődés bemutatása, mivel a problémák alaposabb elemzése érdekében nem lehettünk mindig figyelemmel a könnyebb áttekinthetőségre s a monográfia szerkezetének egyszerűbbé tételére, meglehetősen szétágazó. Az eredmények könnyebb áttekintése végett az alábbiakban összegezzük a munka főbb mondanivalóit, s előtte rövid magyarázatot adunk a szerkezet néhány sajátosságáról is. A magyar kamara történetének 1686-tól 1848-ig terjedő korszakát hat részre bontottuk: I. 1686—1720., II. 1720—1740., III. 1741—1772., IV. 1772—1785., V. 1785—1790., VI. 1790—1848. A hat korszakban a kamara területi hatásköréről és feladatairól, szervezetéről és ügyviteléről, pénzügyi gazdálkodásáról és ennek a monarchia államháztartásával való kapcsolatáról, a bécsi udvari kamara és a magyar kamara viszonyának fejlődéséről számoltunk be. E problémacsoportokat mind a hat korszakban rendszerint külön fejezetek tárgyalják, egy-egy kérdéscsoport a reá vonatkozó fejezetek áttekintésével önállóan is tanulmányozható. A hat korszakra való beosztást a magyar kamarai pénzügyigazgatás fejlődésének lényeges fordulópontjai, elsősorban a fontosabb szervezeti és ügyviteli reformok alapján tartottuk lehetségesnek. E szervezeti és ügyviteli reformok többnyire összefüggnek az általános politikai fejlődéssel. Az 1686. és az 1720. esztendő a szervezeti és ügyviteli változások szemszögéből nem jelentette fontosabb korszak kezdetét. Ezeknél az éveknél inkább a politikai fejlemények (a török uralom megszűnése, illetve az 1720. esztendőnél a szatmári béke utáni állapot rögzítése) módosították a kamarai pénzügyigazgatás viszonyait. A fejtegetések során többször hangsúlyoztuk, hogy a magyar kamara általában csak a királyi és a felség jövedelmek (a kincstári uradalmak, a harmincad, a sómonopólium, a nemesfémek bányászata) kezelését látta el, s mint ilyen hatóság csak a királyi hatalom alá tartozott. Feladatait az uralkodó határozta meg, hasonlóképp szervezetét és ügyvitelét is, jövedelmeivel szintén az uralkodó rendelkezett. Az uralkodói hatalommal szemben álló nemesi rendek elvileg ebbe nem szólhattak bele. A magyar kamara területi és működési hatáskörének meghatározásában így tehát döntő szava volt a Habsburg-uralkodóknak, akik a Magyarországból származó királyi jövedelmek kezelésének irányítását és ellenőrzését — nem utolsósorban a királyi jogok alapján —- felső fokon nem magyar hatósági szervre, hanem a bécsi udvari kamarára bízták. A Habsburg-ház hatalmi túlsúlya Magyarországon a XVII. sz. végén is lényegesen befolyásolta a magyar kamara területi és működési hatáskörének az alakulását. A bécsi udvar a magyar