Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)

VI. rész. 1790—1848

Az utasítás — az 1770. évi pénztári utasításhoz hasonlóan szigorúan meghagyta, hogy a pénz jövedelmek átvétele, illetve a pénz kifizetése csakis a számfejtés után történhet meg. A pénz jövedelmet beszolgáltató kamarai tisztviselőnek a számfejtő ellennyugtájával kellett a pénztárnál megjelennie. A pénzt felvevő nyugtájának átvétele után a pénztárosnak meg kellett győződnie a kiutalás számfejtéséről, és azt kézikönyvébe be kellett vezetnie. A pénzkezelés (a be- és kifizetések) helyességét, pontosságát a pénztári ellenőr úgy vizsgálta felül, hogy a számfejtőkönyveket minden hét végén összevetette a megfelelő pénztári naplókkal.

102 A számfejtőkönyvek, kimutatások számának megnövekedése a pénztári ügyvitel erős differenciálódását mutatja. Ugyanez tapasztalható a pénztári naplók készítésénél is. A kamarai főpénztárnál az 1780-as évek elején (a kamarának a helytartótanáccsal történt egyesítése előtt) csak 6 pénztári naplót vezettek. Az 1811. évi utasítás ennél sokkal több napló készítését írta elő. Vezetni kellett egy kamarai bevétek naplót s ehhez mellékletként sóbevételi, harmincadbevételi és gazdasági (uradalmi) bevételi naplót. A kamarai kiadási naplóhoz mellékletként csatlakoztak a sóügyi, harmincadügyi, gazdasági kiadási naplók, külön-külön a helytartótanácsi, kamarai, rendkívüli kamarai, kúriai, kerületi táblai, a kamarai adminisztrációkat illető fizetésekre, a kamarai és katonai nyugdíjakra, az alapítványokra és alamizsnákra vonatkozó kiadásokra. A hitelpénztári ügyeknek — mint említettük — saját bevételi és kiadási naplójuk volt. Külön pénztári naplókat kellett vezetni az 1792. évi, az 1796. évi, az 1807. évi országgyűlési subsidiumról (rendkívüli hadiadóról) és az önkéntes subsidiumokról. Az eredeti pénztári naplókat minden héten a pénztár ellenőrzésének napján összegezni kellett, erről másolatot kellett készíteni, hogy az eredeti naplót minden következő hónap elején a bécsi udvari állami főszámszékhez (Staatshauptbuchhaltung, a Rechenkammer utóda) lehessen küldeni. A hónap végén minden naplót le kellett zárni, a bevételeket, kiadásokat és a pénztári maradványt ily módon meg kellett állapítani. A naplókból megállapított pénztári maradványt egyeztetni kellett a pénztár valódi pénzállományával, s ha minden rendben volt, a két pénztári főtisztviselő aláírhatta a Bécsbe küldendő eredeti naplókat. A pénztári bizonylatokat ilyenkor az eredeti naplókhoz csatolták, a naplók másolatait a kamarai számvevőhivatal kapta meg. Ebből is látható, hogy a kamarai pénzgazdálkodás központját, a budai főpénztárt ekkor közvetlenül Bécsből ellenőrizték. A kamarai számvevőhivatal a hozzá küldött naplómásolatokat inkább a vidéki kamarai szervek számadásainak ellenőrzésére és különböző számviteli könyvek, kimutatások készítésére használta fel.

103 Az 1811. évi pénztári utasításban is szereplő hitelpénztári számfejtő kinevezésére 1812-ben került sor. A főpénztári hivatalt ugyanekkor mentesítették a hitelbizottsági iratok őrzésétől, ezeket a irattár vette át.

104 A budai főpénztárban - mint erre az előzőekben már kitértünk — 1817-ben szervezeti reformot hajtottak végre. Megszüntették a főpénztárt (íteserve- oder Hauptkasse) és a pénztáros által kezelt kézipénztárt (Handkasse), s helyükbe bevételi és kifizetőpénztárt létesítettek. A kamarai pénzbevételeket ezentúl a bevételi pénztár (ez tulajdonképp azonos a Hauptkasse-val) vette át, s ebből fizették ki a nagyobb kiadási 102 Uo. 6, 12, 35, 44, 50, 52. par. 103 Uo. 55 — 58, 76, 79. par. 104 E 99. Ben. res. 1812. ápr. No. 134.