Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)

VI. rész. 1790—1848

hogy a számadások ellenőrzése ezzel könnyebb lesz. A naplók ellenőrzését az tette nehézkessé, hogy napi bevételi és kiadási tételeket, nem pedig bizonyos időszak bevételeit és kiadásait kellett felülvizsgálni. Sokáig húzódott a budai kamarai központi főpénztár új ügyrendjének a kidol­gozása. Erre a rendeletet a magyar kamara már 1808-ban megkapta. Az utasítást csak 181 l-re tudták elkészíteni. 100 Az utasítástervezet felküldésekor a magyar kamara kifejtette, hogy az új ügykezelés bevezetésénél növelni kell a pénztár személyzetét. A hitelpénztári ügyekhez 1 különálló számfejtő (liquidator) és 1 pénztári tiszt kinevezését javasolta. Az utasítás kiterjedt a számfejtés, a bevétele­zések és a kifizetések szabályozására, a pénztári naplók készítésére és a pénztári tisztviselők egyéb feladataira. A főpénztár munkájának irányítása a két vezető, a fizetőmester és az ellenőr között oszlott meg. A fizetőmester dolga volt a bevételek ós a kiadások eszközlése, az ellenőr ebben a munkájában csak akkor helyettesíthette, ha a fizetőmester betegség vagy távollét miatt nem láthatta el feladatát. Az ellenőr ügyelt a szám­fejtésre (liquidatura) és a pénztári naplók vezetésére. Az új pénztári utasítás jelentősége elsősorban abban van, hogy kiszélesítette a számfejtői és a naplóvezetési munkát. A számfejtést kamarai pénztári és hitel­pénztári számfejtésre osztotta, s ezért kérte egy másik, mégpedig a hitelpénztári számfejtő kinevezését. Mindkét számfejtő mellé egy segédszemély beosztását tartotta szükségesnek. A kamarai számfejtőnek és beosztottjának a bevételi és kiadási számfejtő­könyvek (Liqüidationsbücher) mellett a következő nyilvántartásokat kellett vezetnie: bevételi könyv a helybeli bevételek (Localempfánge) céljára, a főpénz­tárból (Reserve- oder Hauptkasse) kifizetett összegek kiadási könyve (a főpénz­tárból fizették ki a nagyobb összegű kiadásokat és a pénztáros kezelésében levő kézipénztár ellátmányát), a vidéki hivatalok pénzbeszolgáltatásának feljegyzé­sére szolgáló könyv (Rimessalbuch), a készpénzkészlet nyilvántartására szolgáló könyv (Baarschaftbuch), a vidéki hivatalok beszolgáltatási hátralékainak fel­jegyzésére szolgáló kimutatás, a külföldi pénzek kimutatása, a vidéki pénztárak heti pénztári kimutatásainak nyilvántartása, a főpénztár heti pénztári kimutatá­sainak nyilvántartása, jegyzőkönyv a pénztári naplókhoz csatolt bécsi kamarai rendeletek bevezetésére, a vidéki kamarai hivatalokkal folytatott levelezés ikta­tókönyve. 101 A hitelpénztári számfejtő legfőbb kötelessége volt a hitelpénztárnál elhelyezett tőkék és a kifizetett kamatok feljegyzésére szolgáló számfejtőkönyv vezetése. Emellett még több nyilvántartást készített a tőkékről és kötelezvényekről (Kapi­talien-Vorschreibbuch, Obligationen-Vormerckbuch, Obligationen-Verrechnungs­buch), különféle kimutatásokat a számvevőségnek (havi mérleg a követelésekről és a tartozásokról, havi visszafizetési kimutatás, heti kimutatás a bevételekről és kiadásokról, a pénztári maradványról, a félévi és évi kimutatások a bevételekről, kiadásokról stb.). Az ő kötelessége volt a hitelpénztári naplók vezetése is. A kama­rai pénztári és hitelpénztári pénzállományt együtt kezelték, de a bevételekről és kiadásokról külön naplókat vittek. A hitelpénztári számfejtőség feladata volt a hitelbizottság (Credits Commission) irattárának őrzése és kezelése. 100 E 74 Cassalia. 1811 — 25 — 2. Unterrieht für das königliche hungarische Kamerái­Hauptzahlamt und die ihm einverleibte Credits-Kasse. 1811. márc. 21. 101 Uo. 1-5. par.

Next

/
Thumbnails
Contents