Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)

VI. rész. 1790—1848

kölcsönkönyvek, egyéb feljegyzések) változatlan külső formája, belső szerkezete. A II. József korától kezdve nagy körültekintéssel kiépített irattári rendszer a magyar kamara megszűnése után is fennmaradt az 1848/49. évi minisztériumban, sőt bizonyos módosítással az abszolutizmus és a dualizmus központi hatóságainál is megtalálható. 6. A FŐPÉNZTÁR ÉS A SZÁMVEVŐHIVATAL ÜGYINTÉZÉSE A magyar kamarának az állami pénzjövedelmek kezelésével kapcsolatos teendői tekintélyesen megnövekedtek 1790 után. Nem a rendszeres kamarai jövedelmek (só-, harmincad-, birtokjövedelmek) pénztári teendőinek megnövekedéséről van itt szó elsősorban, hanem olyan rendkívüli pénzügyi feladatok ellátásáról is, amelyek főleg a francia háborúk kiadásai miatt hárultak a magyar kamarára. E terhek elsősorban a kamara két szakhivatalára, a pénzkezelést összpontosító budai főpénztárra és a pénztári számadások, a gazdálkodás ellenőrzését végző számvevőhivatalra nehezedtek. Magától értetődő, hogy a pénzkezelés, az ellenőrzés javítása céljából sokat foglalkoztak a főpénztár és a számvevőség ügyvitelének a megjavításával, a számadás vezetés tökéletesítésével. A XVIII. század utolsó negyedében 5 alkalommal is változtattak az elszámolási módon, amint ezt az új számadásvezetési utasítás kidolgozásával megbízott kamarai tisztviselők 1799ben szóvá tették. [Ezek inkább kisebb jelentőségű módosítások lehettek, mert a számadásvezetés 2 alapvető elemének, a pénztári naplóknak és az elszámolási főkönyveknek (Contobuch, Amtsbuch) használata 1776-tól változatlanul megtalálható a magyar kamaránál.] A pénztári és számvevőségi iratoknak a XIX. század közepén történt kiselejtezése, az utasítások hiánya miatt nehéz képet adni a főpénztár és a számvevőhivatal ügyvitelének változásairól. A két szakhivatal munkáját irányító ügyosztályok (Cassalia, Gremialia) iratanyaga is hiányosan maradt fenn a selejtezések következtében. A megmaradt iratok alapján csak arra vállalkozhatunk, hogy a pénztári és számviteli ügyintézés fejlődésének fontosabb jelenségeit felvázoljuk. A magyar kamara vidéki gazdasági és jövedelemkezelő szerveinek (a tiszttartóságok, harmincadhivatalok, sóhivatalok) számadási ügyvitelében 1798 folyamán bizonyos változások következtek be. Az addigi módszer szerint minden ilyen jövedelmet kezelő személy pénztári naplót és főkönyvet (Amts- oder Rubriquenbuch) vezetett. (A pénztári naplók és főkönyvek használatát a kamarai számadásvezetés 1776. évi reformja után általánosan kötelezővé tették a vidéki gazdálkodó és pénzkezelő szerveknél.) A naplók egyes tételeit átvitte a főkönyv számadási ügyek szerint kialakított rubrikáiba. Ellenőrzésre a számadási bizonylatokkal felszerelt pénztári naplót kellett minden hónapban benyújtania. Az újabb rendszer szerint megmaradt a pénztári naplók és a főkönyvek vezetése is. A számadásokat azonban most a főkönyv tételei szerint kellett minden negyedévben elkészítenie, és ezeket a negyedévi számadásokat kellett, a pénztári napló helyett, a bizonylatokkal együtt eUenőrzésre benyújtania. Ezzel a kamarai számvevőség a havi naplók helyett újból negyedévi számadásokat ellenőrzött:

99 Űgy vélték, 99 E 74. Cassalia. 1798 — 63—12., 1798. okt. 6-i 1210. sz. bécsi kamarai elnöki leirat, a magyar kamara válasza 1798. nov. 17-én. Az új számadási rendet 1798. november 1-tŐl vezették be.