Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)

I.rész. 1686-1720

pasztaihattunk, nem idéztek elő. A magyar kamara általában a hagyományos módon látta el a harmincadigazgatási teendőket. Ennek alapjául az ún. királyi vectigal (vámszabályzat) szolgált, amelyet az 1655. évi 100. tc. alapján kiküldött országos bizottság 1656-ban az akkori követelményekhez képest kijavított, illetve kiegészített.

44 A magyar kamara többnyire erre támaszkodott a harmincadhivatali utasítások kiadásánál, bár — ha szükségesnek gondolta — az utasítások egyes pontjainak megváltoztatását, illetve az utasítás kiegészítését külön is kérhette a királytól. A harmincadügynél egyébként azok az intézkedések érdemelnek figyelmet, amelyek a harmincadbevételek növelését tűzték ki célul. A harmincadgazdálkodás jövedelmezőségét a XVII. század második felében a túlméretezett harmincadszervezet veszélyeztette. Ezért az 1672. évi utasítás takarékoskodás céljából a harmincadhivatalok számának csökkentését, egyes harmincadhivatalok fiókhivatalokká való átalakítását és a megmaradó hivatalok ésszerű átcsoportosítását hagyta meg. A jövedelmek növelését akarták előmozdítani a számadási kötelezettség megszigorításával is. Ezentúl minden harmincadosnak nemcsak évenként és negyedévenként, hanem havonként is számadásokat kellett készítenie és a kamarához felküldenie. Szigorúan előírták a harmincadhivatalok rendszeres vizsgálatát, amelyet negyedévenként, illetve szükség szerint egy kamarai tanácsos végzett a király által kiküldött biztossal együtt. Az ilyen vizsgálat alkalmával azt kellett ellenőrizni, hogy helyes-e a vámkezelés, a pénztár kezelése, két kulcs (az ellenőrnél volt a másik kulcs) van-e a pénztári ládához, megfelelőek-e az őrök és a lovak, rendesen őrzik-e az utakat ? A kamara a vizsgálat alapján tett javaslatot a hiányosságok eltüntetésére és esetleg a vétkes tisztviselők leváltására.

45 Az 1696. évi királyi bizottság szintén a jövedelmek emelése céljából próbálta meg kiküszöbölni a harmincadhivatalok ügyvitelének és számadásvezetésének a hiányosságait. A harmincadhivatalok egy részénél elég súlyos visszaéléseket talált, pl. olyasmit, hogy bizonyos üzletekben érdekelt harmincadosok kedvezményeket biztosítottak üzlettársaik számára. Tetemes volt a harmincadhivatalok hátraléka is. A bizottság felvetette a királyi vectigal reformjának kérdését is, mivel a vectigal sem a kereskedelmi cikkek sokféleségének, sem az áraknak nem felelt meg. A magyar kamara azzal tért ki ez alól, hogy a vámszabályzat reformja csak az országgyűléssel egyetértésben lehetséges.

46 A vectigal tehát a régi maradt, csupán toldozgatására-foldozgatására nyílt lehetőség. A kamarai gazdálkodásnak igen fontos ága volt a bányászat, amely a nemesfémek és a só bányászatának királyi monopóliuma révén tartozott a kincstári gazdálkodás körébe. A magyar kamara — mint említettük — a fennhatósága alá eső területen levő ún. alsó-magyarországi bányákat már működésének kezdetétől fogva nem tartotta a kezében. Ezeket a bányákat az alsó-ausztriai kamara, majd a XVII. században az alsó-ausztriai kamarát bekebelező bécsi udvari kamara kezelte. Más kincstári bányák osztrák hatóságok által való kezelését, azzal az indokolással, hogy a magyar és szepesi kamara igazgatása alatt a bányák tönkrementek, az 1672. évi utasítás is jóváhagyta. Nem változtatott az utasítás a főbányagróf 44 E 142. Acta publica. Fasc. 19. No. 2. 45 L. a 34. sz. jegyzetet, 1672. évi utasítás 20 — 23. pont. 46 Az 1696. évi bizottsági utasítást 1. E 136. Magyar kamara archívuma. Div. Instr. Fasc. 1. No. 75. A továbbiakra E 15. Exp. eam. 1696. okt. Decr. ad commissionem 5. és E 41. Litterae ad cam. exar. 1696. No. 100., továbbá HKA. Hoffin. Ung. Rote No. 379. 1696. szept. 28. 829, 883 — 898. a visszaélésekre és hátralékokra.