Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)

I.rész. 1686-1720

kamarai felügyelőség irányításával jelentős vidéki kamarai hivatali szervezet működött. A Rákóczi-felkelés idején és a felkelés után elkobzott, továbbá az újszerzeményi területen még a kincstár tulajdonában maradt birtokok eladományozására, értékesítésére 1710 után került sor. Egymást követik ekkor a nagy adományok, ezek során a konfiskált nagy kiterjedésű jószágok elsősorban német és császárhű magyar főnemesek kezébe jutnak. (A konfiskált javak között a legnagyobbak II. Rákóczi Ferenc, Bercsényi Miklós, Csáky Mihály, Forgács Simon, Esterházy Antal birtokai voltak.) A magyarok katonai vagy más szolgálataik (a Rákóczifelkelés alatti császárhűségük) fejében inkább a nem újszerzeményi területeken kaptak birtokadományokat, a németek elsősorban a volt török hódoltsági részen. Nagy értékű adományok birtokába jutott az egyház is, különösen a jezsuita rend, amely ekkor szerezte meg a vágsellyei, sági, pákozdi, sóskúti, etyeki, sukorói javakat. Sokan pénzért vettek birtokot a kamarától vagy a német adományosoktól. Az utóbbiak sok esetben nem is telepedtek le hazánkban, hanem nyereséggel igyekeztek túladni a könnyen szerzett javakon.

39 A magyar kamara meglehetősen alárendelt szerepet játszott ebben a folyamatban. A dolgok érdemi részét Bécsben döntötték el, a magyar kamara csak segédkezett, adminisztratív teendőket látott el, gondoskodott a birtokok átadásáról stb. A birtokértékesítésekből igen kevés pénz folyt be a pozsonyi pénztárba, az udvar ugyanis — amint mondottuk — a birtokot fizetési eszköznek tekintette, amellyel — pénz hiányában — adósságot törlesztett, szolgálatokat jutalmazott, hadiszállításokat fedezett. A királyi kegyadományok (gratialia) formájában foganatosított birtokátadásokra sok irat található a magyar kamara levéltárában.

40 Általában a magyar kamara feladata volt a birtokelkobzásokkal kapcsolatos adminisztráció ellátása is. Királyi rendeletre pl. a kamara adta vissza 1685-ben a császár hűségére visszatérők birtokait, de a termést a felkelés alatti évekből a kincstárnak kellett megtartania.

41 Kötelessége volt továbbá a kamarának arra is ügyelnie, hogy a nádor 32 teleknél nagyobb birtokot ne adományozzon, a magyar törvények szerint ugyanis csak erre volt joga.

42 A nádor adományozási joga egyébként az új szerzeményei birtokokra nem terjedt ki.

43 A magyar kamara egy másik igen fontos feladata volt a legállandóbb rendes kamarai jövedelemnek, mégpedig a hurmincadvámnak a kezelése és ezzel kapcsolatban a harmincadhivatali szervezet munkájának az irányítása. A harmincadigazgatás ebben az időben közvetlenül a kamarai tanács hatáskörébe tartozott. Ez azt jelentette, hogy a harmincadjövedelmet nem adták bérbe, vagy nem bízták kezelését külön harmincadigazgatóságra. A politikai események a harmincadigazgatásban olyan változásokat, mint amilyeneket a birtokgazdálkodásnál ta39 Az elkobzásokra HKA. Hoffin. Ung. Rote No. 453. 1709. máj. 23., a birtokértékesítésre Marczali H.: Magyar birtokviszonyok. 1711 — 1740. Budapesti Szemle. 1897, 2. kötet. 1 — 3, 6, 9. 40 L. E 21. Benignae resolutiones nevű, a királyi rendeleteket tartalmazó állagot. Vö. Marczali i. m. 5. — Ilyen ideiglenesen működő provizorok voltak az 1680-as években az elkobzott Rákóczi-, Osztrosich-, Petrőczi-, Hidvéghy-birtokokat kezelő lednici, liptóújvári, trencséni provizorok. 1689 után mindegyik tisztsége megszűnik, a kamara nem levelezik velük. Vö. E 15. Exp. cam. 1686—1690. Lajstromkönyvek. 41 E 21. Ben. res. 1685. nov. 24. 42 Uo. 1708. máj. 24. 43 Uo. 1724. aug. 8.