Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)

I.rész. 1686-1720

jószágokon pénznyerés, adósságok törlesztése, érdemek jutalmazása céljából lehetőleg túladni igyekezett. A Wesselényi-féle mozgalom után elkezdődő nagy birtokelkobzások annyira megnövelték a kincstár kezén levő uradalmak számát, hogy a kamara a birtokok igazgatását meglevő apparátusával nem is tudta volna ellátni. Ekkor jutottak a kamara kezébe a dunántúli Nádasdy-féle jószágok, amelyekből 1680 körül jó pénzért a császár hívei, többek között Esterházy Pál gróf, Draskovich Miklós gróf, Zichy István gróf gyarapították vagyonukat. A felvidéki Balassa- és Wesselényi-féle birtokok a besztercebányai bányakamarához kerültek, s a bányaüzemeket táplálták. Az elkobzott felvidéki Petrőczy-birtokokból hadi érdemeiért gróf Forgách Ádám kapott adományt. A kincstár kezébe kerültek a nagy kiterjedésű muraközi, horvátországi, tengermelléki Zrínyi-birtokok, továbbá az Ostrosich-család felvidéki birtokai, Thököly István jószágai stb. A XVII. század végéről származó becslés szerint az addig elkobzott birtokok értéke, ha a becslésnél az évi jövedelmet a birtokérték 5%-ának minősítették, 2 267 058 Ft, ha a becsérték alapjául 6%-ot vettek, 1 866 504 Ft volt. Meg kell jegyezni, hogy a fentiekben csak a felső-magyarországi és az alsó-magyarországi (a pozsonyi és a szepesi kamara területéhez tartozó) birtokokról van szó.

35 A magyar kamara birtokgazdálkodási hatáskörének 1686 utáni jellegzetességei közé tartozik az is, hogy a töröktől visszafoglalt területek hatalmas, gazdátlan birtoktestei nem kerültek fennhatósága alá. Ezekre a birtokokra — a bécsi udvarnak már ismertetett pénzügyi és politikai törekvései következtében — a bécsi udvari kamara tette rá a kezét. E birtokok nagyrészét 1709-ig a bécsi udvari kamara, illetve az alája rendelt budai kamarai adminisztráció értékesítette. A birtokokat a császári kamara vagy eladta, vagy pedig a fegyverváltság lefizetése ellenében régi tulajdonjogukat igazolni tudó földesuraknak engedte át. A vételár és a fegyverjog címén fizetett összeg — utóbbit 1702 után a megyék és városok rendszerint egy összegben rótták le — a bécsi kamara pénztárába folyt be,

36 mindehhez a magyar kamarának 1709-ig semmi köze sem volt. Amik or a budai kamarai kerületet 1709-ben a magyar kamarához csatolták, a magyar ka marának a birtokügyeket is át kellett volna vennie. Ez azonban nem, illetve csak részben történt meg. A kamara egykorú iratanyaga arról tanúskodik, hogy a budai kerület birtokértékesítési ügyeit 1720-ig a bécsi kamara továbbra is inkább közvetlenül maga intézte. Erre utal az 1716. július 22-i királyi rendelet, amely szükségtelennek tartja Zennegg Kristóf György budai inspektor működését, mivel a budai kerület birtokait a kamarai felügyelőségtől nagyrészt elvonták.

37 Ugyancsak ezt bizonyítja a magyar kamara 1713. és 1717. évi megmaradt pénztári számadáskönyve is, amely nem tüntet fel birtokjövedelmet (más jövedelmet sem) a budai kamarai inspektorátus területéről.

38 Persze ez még nem jelenti azt, hogy a kerület egyes birtokügyeinek az elintézését ne bízták volna a magyar kamarára, illetve a budai inspektorra. Elsősorban adminisztratív teendőket ilyen téren is el kellett látniuk. Erre utal az is, hogy 1709 után ezen a területen a magyar kamara és a budai 35 A bécsi udvarnak a birtokok értékesítésével kapcsolatos politikájára HKA. Hoffin. Ung. Rote No. 306. 1686. jan. 10., Rote No. 308. 1686. máj. 31. — A birtokértékesítésre vonatkozó kimutatás. E 14. Acta Hung. Tom. IV. 109—111. 38 Mezősi K.: A fegyverjog (jus armorum) megváltása a töröktől visszafoglalt területeken. Századok. 1942, 181 — 82. " E 21. Ben. res. 1716. júl. 22. 38 E 106. Liber percept. atque erog. provent. 1713. és 1717. év.