Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)

VI. rész. 1790—1848

adóhivatalt és az irattárt, amely eddig közös volt a helytartótanáccsal, el kellett különíteni. A kamarai levéltárt, a királyi jogügyi igazgatóságot s tulajdonképp az országos építési igazgatóságot is a kamara alá rendelték. E szervek azonban köte^ lesek voltak eleget tenni mind a helytartótanács, mind a kamara rendeleteinek.

12 A szétválasztás végrehajtásáról az 1791. november 4-i kamarai felterjesztés számolt be. E felterjesztésből kitűnik, hogy a két hatóság pénztára ideiglenesen még együtt maradt, az illetékbeszedő hivatalt (Taxamt) azonban a kamara alá rendelték. A főpénztárnak meghagyták, hogy az alapítványi ügyekben a helytartótanács^ tói érkezett rendeleteket, amíg az alapítványi ügyeket szabályozzák, hajtsa végré.M Az 1791-ben jóváhagyott személyzeti státus szerint a kamarai számvevőség már elkülönült a helytartótanácsi számvevőségtől. (A két számvevőség segédhivatalai 1792- ig közösek maradtak.) A kamarai számvevőség ügyosztályait az 1780. évi állapot szerint állították vissza. A szám vevőhivatal ezék szerint a következő osztályokból tevődött össze: általános gazdasági és uradalmi, központi és számviteli, sóügyi, harmincadügyi, a helytartótanácstól visszahelyezett városi osztály a szar bad királyi városok gazdasági számadásainak ellenőrzésére, külön osztálynak számított a kiadó- és irattári hivatal. Az alapítványok számadásaival foglalkozó személyzet, amely 1791-ben még a kamarai számvevőségnél volt, 1793-ban már a helytartótanácsi számvevőség alapítványi osztályánál található (2 szám vevőtanácsos, 7 számvevőtiszt, 4 számjegyző, 7 járulnok).

14 . , Komoly problémát jelentett a szétválasztásnál a helytartótanácsi és a kamarai pénztár elkülönítése (a két szerv együttesen II. József idején az országos főpénztárt, a főfizetőhivatalt alkotta), amely a közalapítványokat illető hatáskörrel volt kapcsolatos. A közalapítványok (elsősorban a tanulmányi és a vallásalap) kezelése, mivel az alapítványok az országos, nem pedig a királyi gazdálkodáshoz tartoztak, a helytartótanács hatáskörébe esett. II. József 1781-ben a tanulmányi alap s később a vallásalap gazdasági ügyeit — törvényellenesen — a magyar kamarára bízta. II. József halála után 1790-ben az alapítványok gazdasági ügyeivel a helytartótanács külön kamarai ülése foglalkozott.

15 A helytartótanács és a magyar kamara szétválasztása dolgában kiadott 1791. október 24-i királyi rendelet — az 1780. évi állapotnak megfelelően •—az alapítványok összes ügyeit ideiglenesen, míg erről a legközelebbi országgyűlés törvényt nem hoz, a helytartótanácsra bízta.

1

^ Ezzel, minthogy ez az intézkedés egyezett a rendek kívánságával, s az országgyűlés állásfoglalása sem lehetett más (országgyűlési törvénycikket egyébként az 1790es években erről nem hoztak), a közalapítványok ügyei véglegesen a helytartó ^ tanács hatáskörébe kerültek. Az 1791-ben rögzített elvek alapján a közalapítványok kezelésének kérdését 1793- ban szabályozták. A rendezés legfontosabb mozzanata a kamarai és helytartótanácsi (alapítványi) pénztár elkülönítése volt. Az alapítványi pénztárt 1793. 12 Uo. 1791. okt. No. 101., 1791. okt. 24-i királyi rendelet. 13 A szétválasztásra 1. az E 81. Gremialia. 1791 — 35. jelzetű ügyiratcsomót. Ez tartalmazza az 1791. április 20-i rendelet másolatát, a jóváhagyott személyi státust, a november 4-i felterjesztést és a különféle kamarai hivatalokhoz intézett rendeleteket. Vö. HKA. Ung. Cam. Abt. 1. Rote No. 9. Subd. 1. 37 ex nov. 1791. 3-4. fol. 14 A kamara személyi státusára, közelebbről a számvevőségére is, E 81. Gremialia. 1793 — 17—13. No. 2. melléklet. Az alapítványi s/.ámvevőségi osztályra Ember Gy.: A helytartótanács ügyintézése. 169—170. 16 É 99. Ben. res. 1790. ápr. No. 82. 16 Uo. 1791. okt. No. 101. .;