Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)

VI. rész. 1790—1848

augusztus 1-i hatállyal választották el a kamarai főfizetőhivataltól.

17 A kamarai főpénztár a következő pénzalapokat adta át a helytartótanácsnak: a vallásalap a lelkészpénztárral (cassa parochorum) együtt, a magyar, horvát, fiumei tanulmányi alap, a pesti egyetemi alap, a magyar, horvát, fiumei konviktusok alapja, a normális iskolák alapja, árvaházi (tallósi, majd szenei és pozsonyi) alap, Széchenyi —Kollonics-féle szegényalap, a feloszlatott polgári konfraternitások alapja, Sigray-féle alap, magyar—horvát vegyes alapítványi pénztári alap, tűzoltópénztári alap. A kamarai főpénztár, mivel az alapítványi tőkék nagy részét a kamarai hitelpénztár használta, főleg kötelezvényeket adott át a helytartótanácsi pénztárnak.

18 A közalapítványi ügyeknek a helytartótanács részére történt átadása több változást idézett elő a kamarai szervezetben. II. József pénztári reformjainak megsemmisítése, a hadiadó és az alapítványok pénztári ügyeinek elvesztése következtében a kamarának többé nem volt szüksége az 1786-ban felállított 11 kamarai adminisztrációra. Ezért 1793. november 1-i hatállyal a 11 közül 8 kamarai adminisztrációt megszüntettek. Megmaradt a kassai adminisztráció a tokaji és diósgyőri, illetve a máramarosi birtokok, a zombori adminisztráció a bácskai uradalmak, a temesi pedig a Bánság kincstári birtokügyeinek az intézésére. A 16 szepesi város kerülete és az Adriai tengerpart (Fiume és környéke) ismét különálló kamarai adminisztrációknak számítottak a kincstári gazdálkodás szemszögéből. A kamarai adminisztrációkkal kapcsolatosan tehát szintén az 1780. évi állapotot állították vissza.

19 MegváHozott ezzel kapcsolatosan a kamarai adminisztrációk feladatköre is. II. József idején e középfokú szervek a központosított pénzügyigazgatás összes ügyeit intézték a megfelelő közigazgatási kerületekben. A megmaradt három adminisztrációnak elsősorban a nagyobb kamarai birtoktestek gazdasági vezetését kellett ellátnia. A kamarai adminisztrációk közül csak a temesvári nyert nagyobb önállóságot. A közalapítványi ügyek átadásával kapcsolatban szabályozni kellett a királyi jogügyi igazgatóság és a kamarai levéltár (archívum) tevékenységét. Az alapítványi javak jogi és peres ügyeit a királyi jogügyi igazgató, illetve az alája rendelt ügyészi személyzet intézte. A helytartótanács és Sándor Lipót nádor azt kívánta, hogy az alapítványi jogügyek miatt a királyi jogügyi igazgatót a helytartótanács alá is rendeljék. A bécsi udvar azonban nem egyezett abba bele, hogy a felségjogok egyik legfőbb védelmezője a helytartótanács alá kerüljön.

20 így olyan döntés született, hogy a királyi jogügyi igazgatóval a helytartótanács alapítványi jogügyekben csak a magyar kamarán, a királyi jogügyi igazgatóság felettes hatóságán keresztül érintkezzen.

21 A helytartótanácsot azonban ez a megoldás nem elégítette ki. A kancellária közreműködésével azt javasolta, hogy az alapítványi jogügyek részére a királyi jogügyi igazgatóságon belül egy második aligazgatói állást szer"Uo. 1793. júl. No. 30 et a. 18 E 81. Gremialia. 1793—17 — 1. jelzetű ügyiratokban a „consignatio cassarum ad politicam administrationem spectantium et a cassa camerali cassae locumtenentiali resignandarum" c. kimutatás. 19 E 99. Ben. res. 1793. júl. No. 30 et a., 1793. aug. No. 1. 20 Sándor Lipót iratai. 628 — 630. Sándor Lipót 1793. augusztus 4-i levele a királyhoz. A directorium in cameralibus et politicis (a bécsi egyesített birodalmi közigazgatási ós pénzügyi kormányszók) ahhoz ragaszkodott, hogy a királyi jogügyi igazgató és a kamarai archívum a magyar kamara alatt maradjon. 21 E 81. Gremialia. 1793 — 17 — 26., illetve E 99. Ben. res. 1793. júl. No. 30 et a.