Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)

V.rész. 1785—1790

kommission), a tanulmányi és cenzúraügyi bizottság (Zensur- und Studienhofkommission), az építésügyi igazgatóság (Allgemeine Oberhofbaudirection). Ezek a központi birodalmi szervek magyar vonatkozású ügyekben ekkor többé-kevésbé a magyar-erdélyi kancellária alá tartoztak.

70 Feladatuk többnyire az volt, hogy biztosítsák az egyházi, alapítványi stb. ügyek egységes intézését az egész Habsburg-birodalomban, de korántsem vették át pl. a magyar helytartótanács egyházi, alapítványi, tanulmányi hatáskörét. A bécsi központi vámigazgatóság felállítása, a sóbányászatnak a bányászati kamara részére történt átadása ezzel szemben azt hozta magával, hogy a kamarával egyesített helytartótanács a harmincadügyek ós a sóbányászat terén hatáskörét majdnem teljesen elvesztette. 9. A KAMARAI HATÁSKÖR AZ EGYESÍTÉS ALATT Minden korszak, így az 17S5—1790-ig terjedő is, újabb és újabb feladatokat rótt a kamarai pénzügyigazgatási szervezetre. A helytartótanács és a magyar kamara egyesítését követő szervezeti változások ismertetésénél nagyrészt utalnunk kellett azokra a módosulásokra is, amelyek a kamarai hatáskörben bekövetkeztek. Ezeket e fejezetünkben csak meg kell ismételnünk, összehasonlítva az új állapotot az 1785 előttivel. Legnagyobb változás kétségtelenül a pénztári hatáskörnél tapasztalható. Az 1785 előtti kamara pénztári hatásköre nagyjából a szorosan vett kamarai pénztári, a hitelpénztári, továbbá a tanulmányi alapi és a vallásalapi pénztári ügyekre terjedt ki. Az egyesítés után a pénztári hatáskört kiterjesztették a hadiadó, a törvényhatóságok háziadójának pénztári ügyeire is, mégpedig oly módon, hogy a törvényhatóságok hadi- ós háziadópénztárait kamarai fiók pénztárakká minősítették, s ezeket a kerületi kamarai pénztárak alá rendelték. A kerületi kamarai pénztárakat pedig egyesítették a kerületi hadipénztárakkal, amelyek addig a magyar államigazgatástól független katonai szervek voltak. II. József ezzel — amint jeleztük — egységes állami pénzügyi alapot hozott létre, amelyben a kamarai, alapítványi és a hadipánztári pénzkezelés összefonódott. A helytartótanács kamarai vonatkozású hatáskörének szűkülésével járt ezzel szemben a különálló harmincad-adminisztráció felállítása és a sóbányászat elvétele. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy pénztári hatáskörét a helytartótanács a harmincadgazdálkodás és sóbányászat vonalán részben megtartotta, mert a harmincadjövedelmek átvétele, a sóbányászat költségeinek kiutalása továbbra is feladata maradt. A pénztári hatáskört növelték II. Józsefnek a földek összeírására, felmérésére, a földek jövedelmének felbecslésére vonatkozó rendelkezései is. Kamarai feladat volt ezzel kapcsolatban a földmérés, összeírás és becslés pénzügyi szükségleteinek biztosítása (a földmérő személyzet fizetése, földmérő eszközök, becslési, összeírási nyomtatványok stb. beszerzése). A telepítés, amely, elsősorban a Bánságban, 1785 után érte el csúcspontját, szintén jelentős feladatokat rótt a helytartótanácsra. A kincstári és az alapítványi birtokokra történő telepítés megszervezése, költségeinek fedezése a helytartótanácsra hárult, de ellenőrizte a szabad királyi városokba 70 Vö. Ember Gy.: A helytartótanács ügvintézése. 122 — 23., Fr. Walter: ÖZV. H/1/2/1. Wien 1950, 31, 39, 42.