Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)
V.rész. 1785—1790
és a magánföldesúri birtokokra betelepülők helyzetét is. (A telepítés kiadásait 1. a kamarai pénzügyi gazdálkodás ismertetésénél.) 71 A közhasznú tevékenységgel (tanítással, gyógyítással) nem foglalkozó szerzetesrendek feloszlatása II. József idején tetemesen megnövelte a kamarai szervezet műszaki jellegű teendőit. A szerzetesi birtokok, épületek átvétele, közalapítványi vagyonná való minősítése következtében is szükségessé vált a kamarai eredetű műszaki szervezet továbbfejlesztése, kibővítése. Az 1783-ban még a magyar kamaránál felállított építészeti és vízügyi osztály (departamentum camerale in hydraulicis et architectonicis) keretei ezért az 1785. évi egyesítés után bővültek, személyzete is növekedett. Ebből a „műszaki" osztályból nőtt ki 1788-ra az építészeti és vízügyi igazgatóság (directio in hydraulicis et aedilibus, Landesbauoberdirection), amely a helytartótanács felügyelete alatt meglehetősen önállóan (a helytartótanácsi ügyosztályoktól függetlenül) intézte az egyre növekvő állami műszaki teendőket. A magyar építészeti és vízügyi igazgatóság egyébként a bécsi udvari általános építészeti igazgatóságtól (Allgemeine Oberhofbaudirection) is függött. 72 A helytartótanács annyiban kapott önállóságot a műszaki teendők terén, hogy a 3000 Ft-nyi költséget meg nem haladó javításokat és új munkálatokat saját hatáskörében végeztethette el. 73 Az ennél nagyobb költséget igénylő munkálatokat és azok terveit felsőbb hatóságilag kellett jóváhagyatnia. A hagyományos kamarai gazdálkodási ágnál, a birtokgazdálkodásnál a kamarai hatáskör 1785—1790-ig annyiban módosult, hogy II. József — amint ezt már érintettük is — a kincstári (alapítványi) uradalmakkal kapcsolatosan különleges reformokat akart végrehajtani. Az egyik ilyen fontos reform a „robotmegváltás" néven ismeretes, célja az volt, hogy a jobbágyok megválthassák földesúri szolgáltatásaikat, ezáltal földjük szabad parasztbirtokká váljék. II. József ezen kívül azt is tervezte, hogy parasztok részére állami (kamarai, alapítványi) birtokokból szabad birtokot hasít ki, továbbá a földesúri haszonvételeket parasztoknak adja bérbe. A robotmegváltást, amelytől a császár a jobbágy helyzetének javulását, adózóképességének megnövekedését s a mezőgazdaság fellendülését várta, kísérletképpen először a kamarai és alapítványi birtokokon próbálták bevezetni. A robotmegváltás dolgában 1783—1788-ig az udvar állandó sürgetése ellenére csak annyi történt, hogy elrendelték a megváltás alá eső kamarai birtokok kiválogatását, a birtokok jövedelmének felbecslését, kimondták ugyanakkor, hogy a bérben levő birtokokat csak az érvényben levő bérlet lejárta után lehet ilyen szempontból tekintetbe venni. A kísérletek, amelyek elsősorban a kassai és a zombori kamarai adminisztráció területén folytak, eredményre 1790-ig nem vezettek. 74 71 A földmérésre, a földek összeírására vonatkozó iratanyagot a ,,E 123. Dimensionalia. 1786 — 1790"., a telepítésre vonatkozó forrásokat az ,,E 125. Impopulationalia. 1785 —1790." nevű kamarai iratállag tartalmazza. A telepítés szabályozására 1. E 135. Ben. res. 1785. okt. No. 44, 1786. márc. No. 80, 100. jelzetű rendeleteket. 72 Vö. Ember Gy.: A magyarországi építészeti igazgatóság történetének vázlata (1788 — 1867). Levélt. Közlemények. 1942 — 45, 346 skv. A kamarai eredetű osztály, különösen annak vízügyi részlege, 1785 előtt a helytartótanács felügyelete alatt is állt. A hajózási igazgató (Navigationsdirektor) ugyanis a helytartótanács közege, de egyben a kamarai vízügyi departamentum vezetője is volt. A 39. Magyar kanc. Acta gen. 1785 : 3151. 73 E 135. Ben. res. 1788. aug. No. 54. 74 Eckhart F.: A bécsi udvar gazdaságpolitikája Magyarországon. 1780—1815. Bp. (1958), 65-69. — A 39. Magyar kanc. Acta gen. 1785 : 12811., E 128. Oeconomica. 1788-76-1, 1787-261-1, 2, 9.
