Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)

V.rész. 1785—1790

rációk számadásainak ellenőrzését tulajdonképp továbbra is a budai központi számvevőhivatal végezte, a kerületekbe helyezett számvevők csak a gazdálkodás ellenőrzését látták el. Ez a rendszer jobban lehetővé tette azt, hogy a bécsi számvevő kamara megőrizze magyarországi hatáskörét a számvitel ellenőrzése terén. * A II. József korában felállított kamarai adminisztrációkra, amint kiemeltük, igen fontos pénzügyigazgatási feladatokat bíztak. Szervezetük és működésük ismertetésére azért tértünk ki részletesebben, mert sok olyan funkciójuk volt, amelyeket 1785 előtt maga a központ, azaz a magyar kamara látott el. E kamarai adminisztrációk felállításával II. József lehetővé akarta tenni a kamarai gazdálkodás közvetlen irányítását, s ezáltal a jövedelmek emelkedését, nemkülönben az állami pénzügyigazgatás három, egymástól meglehetősen elkülönülő ágának (a kamarai, az alapítványi és a hadiadógazdálkodásnak) összefogását. Az eredményről nehéz véleményt mondani, mert a kamarai adminisztrációk teljes apparátusukkal (a pénztári és a számvevői személyzettel) csak rövid ideig, 1787— 1789-ig működtek. Egyébként maga az uralkodó sem szánta hosszúéletűnek ezt a szervezetet. Tudjuk, hogy József az állami birtokok eladásával, bérbeadásával, a birtokoknak robotmegváltás útján parasztok kezére való juttatásával lassan fel akarta számolni a kincstári birtokgazdálkodást. A kamarai adminisztrációk egyik feladata épp e tervek végrehajtása lett volna. 8. A HARMINCAD- ÉS A SÓBANYAIGAZGATÁS BIRODALMI KÖZPONTOSÍTÁSA A II. József idején végrehajtott központosítás vizsgálatánál az eddigiekben inkább azt tapasztalhattuk, hogy az uralkodó Magyarország számára egységes, az örökös tartományok kormányzatától határozottan elkülönülő pénzügyigazgatási szervezetet szándékozott kiépíteni. Ennek a pénzügyigazgatási szervezetnek az élén a magyar udvari kancellária, illetve a kamarával egyesített helytartótanács állott. A kerületi és az alsóbb pénzügyigazgatási apparátus munkáját közvetlenül a helytartótanács irányította. A központosításnak a pénzügyigazgatás vonalán voltak ezzel szemben olyan sajátosságai is, amikor az átszervezés nem országos, hanem inkább, birodalmi központosítás jegyében folyt le. A birodalmi központosítás bizonyos vonásait ismerhettük fel a bécsi számvevő kamara működésében, a számvitel ügyének összbirodalmi ellenőrzésében. Határozottan megfigyelhető ez a jelenség a magyarországi harmincadigazgatás és sóbányászat József-kori átszervezésénél is. A harmincadigazgatás különválasztását az uralkodó már a helytartótanács és a kamara egyesítésének az előkészítésénél kimondotta.

48 Ennek a tervnek a megvalósítására a bécsi vámigazgatóságnak (Zoll-Regie vagy Bankái und Dreissigst Gefállen Direction) kellett véleményt adnia. A bécsi vámigazgatóság a birodalmi vámügy élén állt. Javaslata szerint a különálló birodalmi vámigazgatásnak az 48 A 39. Magyar kanc. Acta gen. 1785 : 14114. sz. ügyiratban az 12811 sz. kir. rendelet másolata. 260 — 61. 1.