Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)
V.rész. 1785—1790
volna a célja, hogy a kereskedelmi politika és a vámkezelés területén az egész birodalomban egységes eljárást honosítson meg, az elburjánzott csempészetnek gátat vessen, s ily módon is lehetővé tegye a kincstári jövedelmek növekedését. A birodalom egyes tartományaiban ezt a feladatot országos vámigazgatóságok (adminisztrációk) látnák el. Kezdetben arról volt szó, hogy Magyarország és Erdély részére közös harmincad-adminisztrációt állítanak fel. A helytartótanács elnökének és a magyar kancellárnak a véleménye alapján később úgy döntöttek, hogy Magyarország és Erdély különálló harmincad-adminisztrációt kapjon. 49 A magyarországi harmincad-adminisztráció (Königliche Hungarische Dreissigst Gefällen Administration) felállítására e javaslatok alapján 1786 januárjában került sor, székhelyéül először Pestet, márciusban Budát jelölték ki. 50 Az örökös tartományokban ekkor már önálló vámadminisztrációk foglalkoztak a vámügyekkel, ezek a szervek a bécsi vámigazgatóság alá voltak rendelve. A magyarországi harmincad-adminisztráció felettes hatósága szintén a bécsi „Zoll-Regie" lett. Személyzetét a helytartótanács alkalmazottaiból és a vidéki harmincados személyzetből állították össze. Az adminisztráció élén az adminisztrátor állt, mellette 3 ülnök (assesor), 2 jegyző (actuarius), 2 kancellista és 2 járulnok végezte az új hivatal teendőit. A helytartótanács, bár nem volt a harmincad-adminisztráció felettes hatósága, annak működését, jegyzőkönyveinek átnézésével, ellenőrizhette. Ha valami észrevétele volt a magyarországi harmincadigazgatással kapcsolatban, azt közölnie kellett a harmincad-adminisztrációval, egyben felfelé a magyar kancelláriával is. A rendelet szerint a harmincad-adminisztráció személyzete engedelmességgel tartozott az ország vezetőjének, helytartótanács elnökének (Landeschef). 51 Az adminisztráció vezetőjévé (adminisztrátorrá) az 1786. január 26-i királyi rendelet Stettner Gábor helytartótanácsi (volt kamarai) tanácsost nevezte ki, 1. ülnökké Schubert Károly, temesvári harmincadinspektort, 2. ülnökké Franz Bokenheimet, a bécsi vámigazgatóság addigi fogalmazóját, 3. ülnökké Nevery Józsefet, a pesti harmincadhivatal ellenőrét. A kinevezési rendelet szerint a fentieket, mint kiváló szakembereket osztották be az adminisztrációhoz. A budai (és a nagyszebeni) harmincad-adminisztráció 1786. május 1-től vette át té^degesen a harmincadügyek intézését. 52 A harmincadigazgatás eme átszervezésénél azt lehetett várni, hogy a magyar kamara, illetve a kamarával egyesített helytartótanács harmincadügyekben gyakorolt hatásköre teljesen a különálló magyar harmincad-adminisztrációhoz kerül. A magyar kamara, illetve a helytartótanács bizonyos funkcióit azonban — s ez a vámügy birodalmi jellegű központosítására jellemző — nem az országos hatóság jellegével rendelkező magyar harmincad-adminisztráció, hanem a bécsi központi vámigazgatóság vette át. így az utóbbi önálló intézkedési hatáskört kapott az alacsonyabb rangú harmincadi tisztségek betöltésére (e tisztségekkel kapcsolatos í9 TJo. 1785 : 10838. Ebben Niczky véleménye a bécsi „Zoll Regie" aug. 25-i javaslatáról és a magyar kancellária szept. 1-i átirata a „Zoli Regie"-nek. — 1785 : 12826. A „Zoll Regie" a magyarországi adminisztrációt Budán, az erdélyit Nagyváradra javasolta felállítani. fi0 E 135. Ben. res. 1786. jan. No. 107., 1786. márc. No. 104. 51 E 135. Ben. res. 1786. jan. No. 107. 52 A 39. Magyar kanc. Acta gen. 1786 : 945., E 135. Ben. res. 1786. jan. No. 107. — A harmincad-adminisztrációk működésének kezdetére E 135. Ben. res. 1786, ápr. No. 15.
