Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)

V.rész. 1785—1790

kamarai gazdálkodás nagy hatáskörű területi szervei nem lehettek meg számvevőségi személyzet nélkül. Niczky helytartótanácsi elnök minden kerületben önálló szám vevőhivatal felállítását javasolta a budai központi szám vevőhivatal fennhatósága alatt. A bécsi számvevő kamara, mint a Habsburg-birodalom összes számvevőségeinek a feje, ellenezte ezt a javaslatot. Nézete szerint e javaslatnak az a célja, hogy a számvevőségeket kivonják a bécsi számvevő kamara fennhatósága alól, s politikai hatóságoktól (a helytartótanácstól, a kerületi főbiztostól) tegyék azokat függővé, holott a számadások ellenőrzése és jóváhagyása az egész birodalomban a számvevő kamara hatáskörébe tartozik. A számvevő kamara azzal is érvelt, hogy az önálló kerületi számvevőségek csak növelnék az aktagyártást, mivel a kerületi főbiztosnak, a kamarai adminisztrátornak és a budai központi szám vevőhivatalnak is jelentéstétellel tartoznának.

43 A kancellár II. Józsefhez intézett 1786. december 5-i előterjesztése figyelembe vette a számvevő kamara aggályait, s a császár eredeti elképzeléséhez híven csak azt javasolta, hogy minden kamarai adminisztrációhoz néhány számvevőségi alkalmazottat helyezzenek. Ezeknek nem az volna a kötelességük, hogy a budai központi számvevőhivatal munkáját helyben elvégezzék, a számadásokat ellenőrizzék. Csupán a kamarai adminisztrációk segítségére lennének a pénzkiutalások számfejtésében, felszerelésében, a gazdasági szerződések megkötésében, a hivatalok vizsgálatában. Az előterjesztésre II. József úgy döntött, hogy a magyar-erdélyi kancellária és a számvevő kamara közös javaslatot dolgozzon ki a kerületi számvevői személyzetre.

44 A kancellária, felhasználva a bécsi számvevő kamara 1787. január 4-i véleményét, január 12-i előterjesztésében újból azt javasolta, hogy a jövőben minden kamarai adminisztráció, a hozzá tartozó kamarai, alapítványi birtokokhoz mérten bizonyos mérsékelt létszámú számvevői személyzetet kapjon a már említett számfejtői és ellenőrző feladatok elvégzésére. A felmerülő költségek a javaslat szerint főleg az alapítványi vagyont terhelnék, tehát a kincstárnak kiadási többletet nem okoznának. Az uralkodó ezt a javaslatot jóváhagyta.

45 A vidéki számvevői személyzetet részben a központi számvevőhivatal alkalmazottaiból, részben újonnan felvettekből állították össze. A helytartótanács számvevőségi személyzete, amely 1786-ban 148 főből állott, az átszervezés folytán 186-ra emelkedett.

46 A számvevő kamara 1787. július 23-án a vidéki számvevői személyzet részére szükséges utasítás kidolgozása tárgyában átirattal fordult a magyar-erdélyi kancelláriához, s ebben azt is hangsúlyozta, hogy a naplószerű számadásvezetést és a főkönyveket, amelyek a kamarai számvitelben már megvannak, az alapítványi uradalmak számadás vezetésében is meg kellene honosítani.

47 A kamarai adminisztrációknál tehát, ellentétben a kerületi pénztárak felállításával, nem szerveztek külön kerületi számvevőhivatalokat. A kamarai adminiszt43 A 39. Magyar kanc. Acta gen. 1786 : 13670. 44 Uo. 1786 : 14805. Ebben az aktában benne van a számvevő kamarához intézett december 8-i királyi kézirat másolata, amely újból körvonalazza az uralkodó elképzelését a kerületi számvevői személyzetről. 45 A számvevő kamara véleménye A 39. Magyar kanc. Acta gen. 1787 : 280, a kancellária jan. 12-i jóváhagyott előterjesztése uo. 1787 : 526. 48 Ember Gy.: A helytartótanács ügyintézése. 168, 193. 47 A 39. Magyar kanc. Acta gen. 1787 : 9466. Az ügyirat mellékletei kimutatást adnak a helytartótanács számvevői személyzetéről és ismertetik a vidéki számvevőségi tisztviselők feladatait.