Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)

V.rész. 1785—1790

A pénztári reform tehát az alsófokú pénztári szervezetnél változtatott leginkább a hagyományos pénzügyigazgatási formákon. Az önkormányzati alapon működő megyei és városi pénztáraknak királyi (állami) pénztárakká való minősítése új lépés volt a pénzügyigazgatás összpontosítása terén, de ugyanakkor merész támadás a nemesi megye és a szabad királyi városok kiváltságai ellen is. A magyar nemesi közjogi felfogás szerint II. Józsefnek ez a lépése éppúgy törvényellenesnek minősült, mint a kamarai jövedelmek és az alapítványok azonos kezelése, vagy esetleg a kamara és a helytartótanács egyesítése is. A hagyományos pénzügyigazgatási szervezet e megbontásánál II. József valóban erősen sértette a nemesi kiváltságokat. Az ország függetlenségét, különállását azonban e reformok éppenséggel nem érintették, mert a Józsefi rendszer szerint az erősen centralizált állami pénzügyigazgatás élén magyar hatóság, a magyar udvari kancellária állott. A Józsefi reformok tehát a törvényhatósági pénztárak vonalán a nemesi-rendi felfogásba ütköztek. Egészen más megítélés alá eshetik a hadipénztárak egyesítése a kerületi kamarai főpénztárakkal. A magyarországi hadipénztárak a reform előtt az összbirodalmi hadiigazgatás szervei voltak, működésüket felső fokon a központi bécsi katonai hatóságok irányították. Azzal, hogy II. József e pénztárakat a magyarországi kamarai pénztári szervezetbe olvasztotta, csökkent a bécsi központi katonai hatóságok magyarországi hatásköre, s Magyarország katonai pénzügye határozottan elkülönült az örökös tartományok katonai pénzügyétől. A katonai hatóságok ezentúl a contributio-t kezelő budai kamarai főpénztárhoz vagy a kerületi kamarai pénztárakhoz fordultak pénzért a szükséges hadikiadásokra. A kamarai bevételeket és a hadiadót a fenti pénztáraknál egy pénztáros kezelte, bár a két alap pénzeit nem volt szabad összekevernie, s mind a kettőről külön pénztári naplókat kellett vezetnie. A katonai hatóságoknak, mégpedig a hadbiztosoknak joguk volt arra, hogy a kerületi biztossal (főispánnal) együtt ellenőrizzék a kamarai főpénztár és a kerületi pénztárak hadiadóval kapcsolatos számadásait. A kamarai és a katonai pénztárügy erős összefonódására utal, hogy a kettő ellenőrzése külön-külön alig volt lehetséges, s így a hadbiztos illetéktelenül a kamarai jövedelmek pénztárügyeibe is betekinthetett. Ennek elkerülése céljából meghagyták, hogy a katonai személyek csak a hadiadó pénztári naplóit ellenőrizhetik, a többi pénztári kö^vet nem vizsgálhatják meg.

42 A pénztárügyi rendelkezésekkel kapcsolatban is erősen kidomborodik tehát II. József reformjainak elsősorban racionalisztikus jellege. A lényeg a központosítás, a racionális államigazgatás kiépítése volt. Ennek gyakorlati kivitele, s nem az uralkodó magyarellenes érzülete hozta azt, hogy ez a központosítás a magyar függetlenség bástyájául szolgáló megyei önkormányzatot támadta meg. Más oldalról ez a központosítás azzal, hogy gyengítette a birodalmi pénzügyigazgatásnak a bécsi udvari körök által oly féltve őrzött egységét, az addigi összbirodalmi integrációs törekvésekkel is szembe találta magát. Meg keE jegyeznünk ugyanakkor, hogy II. József e reformokon keresztül épp az egységes, jól kormányozható birodalom megteremtését kívánta elérni. A kerületi pénztárak felállítása, a pénztárügy decentralizálása után szükségessé vált a számvitelügy hasonló rendezése is. A kamarai adminisztrációk, mint a 42 A 39. Magyar kanc. Acta gen. 1786 : 12139. Niczky helytartótanácsi elnök levele Pálffy alkancellárhoz a hadiadó pénztári ellenőrzésének nehézségeiről. Pálffy 1786. október 28-i válasza.