Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)

V.rész. 1785—1790

csak ingóságokat (terményt, állatokat) adhatott el önállóan, ingatlanok eladásában már a helytartótanács döntött. A bérletek megújításánál is önállóan járhatott el, új bérleti szerződést csak a helytartótanács engedélyezhetett, önálló hatásköre volt a királyi haszonvételek bérbeadásánál, az épületek javításánál. Új épületek emeléséhez a tervek előzetes felküldése után csak a helytartótanács járulhatott hozzá. A gazdálkodás megszokott meneténél az adminisztrátor szintén önálló hatáskört kapott, a változásokat, új kísérleteket kellett a helytartótanácscsal jóváhagyatnia. Pénzkiutalási hatásköre önálló volt a természeti csapások esetén engedélyezett segélyeknél, a telepesek kisebb költségeinél, az épületek javítási költségeinél. A tisztviselők közül az alacsonyabb rangúakat az adminisztrátor nevezte ki, az alkalmazásra egyébként csak javaslatot adott a helytartótanácsnak. Minden kincstári gazdálkodási ügyért kerületében az adminisztrátor felelt. A kamarai adminisztrációk működését a helytartótanács irányította. Engedelmességgel tartoztak egyébként a kerületi főbiztosoknak is, s főleg olyan esetekben, amikor a helytartótanácsi rendeletek a helyi sajátosságokra és gyakorlatra nem terjeszkedtek ki, a főbiztos utasításaihoz kellett magukat tartaniuk.

36 7. A KERÜLETI PÉNZTÁRAK ÉS SZÁMVEVŐSÉGEK A saját kerületében nagy hatáskörrel felruházott kamarai adminisztrátornak a pénzügyigazgatáshoz szükséges szakhivatalokkal, tehát pénztárral és számvevőséggel is rendelkeznie kellett. A pénztárügy, ezzel kapcsolatban a kerületi pénztári szervezet, amint említettük, azért érdemel különleges figyelmet, mert II. József az állami pénzügyigazgatás központosítását legkövetkezetesebben az országos pénztári szervezet kiépítésénél igyekezett megvalósítani. A pénztári reform leglényegesebb eleme a királyi és az országos (rendi), azaz a kamarai és a hadiadójövedelmek pénzkezelésének egyesítése volt. II. József már 1785. március 8-i rendeletében meghagyta a kamarai és a hadipénztári ügy összevonását. A helytartótanácsi és a kamarai központi pénztár egyesítése 1785 őszén még nem valósította meg ezt a programot. Az egész folyamat azért volt olyan lassú és bonyolult, mert a kamarai és a hadipénztári ügy egyesítése összefonódott a kerületi pénztári szervezet, illetve ezen keresztül a József-kori országos pénztári szervezet kiépítésével. Az országos pénztári szervezet kiépítésénél igen fontos lépés volt a kerületi kamarai pénztárak felállítása, ami a kamarai adminisztrációk megszervezésével együtt történt. E pénztárak feladata lett a kerület kincstári és alapítványi pénzjövedelmeinek a beszedése, a kerület állami kiadásainak a fedezése. Következő lépésként II. József 1785. október 10-i rendeletével meghagyta a hadbiztossági kerületek hadipénztárainak egyesítését a kerületi kamarai pénztárakkal. A hadipénztárak általában az újonnan létesített kamarai adminisztrációk székhelyein működtek, kivéve a pozsonyi, a soproni és a debreceni hadipénztárakat. Az utób38 Az utasítás fogalmazványi példánya megtalálható E 128. Oeconomica. 1785/86 — 370—8 jelzet alatt. Tisztázati példányát 1. E 87. Oeconomica. 1813—2—13. jelzetű ügyiratban. A terjedelmes utasítást, mivel a kamarai adminisztrációk működésének leírása nem tartozik e monográfia célkitűzései közé, csak lényeges pontjaiban ismertetjük. 17* 2Ö9