Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)

V.rész. 1785—1790

kisebb kiadások esetében. A só- és harmincadgazdálkodásnál a kamarai adminisztrátorra csak az ellenőrzés, a gazdálkodás támogatásának kötelezettsége hárult. II. József döntésében azt is érintette, hogy a sóbányászat ügyét a bécsi pénzverési és bányászati kamarának kell majd átadni, s a harmincadigazgatás részére pedig külön harmincadigazgatóságot állítanak fel.

32 A kamarai adminisztrációk működésüket 1785 szeptemberében kezdték el, lényegében ugyanakkor, mint a kamarával egyesített helytartótanács. A még külön tanácskozó magyar kamaránál az augusztus 31-i tanácsülésen ismertették a kamarai adminisztrációk szervezetét és személyzeti státusát jóváhagyó királyi rendeletet. Szeptember 5-én egy bizottság tárgyalta meg a végrehajtásra vonatkozó rendszabályokat, a kamarai adminisztrátorok működésének megindítását a só- és harmincadgazdálkodás, a kincstári és alapítványi birtokgazdálkodás, a bérletek, királyi haszonélvezetek, kincstári építkezések, szabad királyi városok ellenőrzése vonalán. A bizottság egy utasítás összeállítására is határozatot hozott.

33 Megjegyezzük, hogy 1785 őszén nem 10, hanem 11 kamarai adminisztrációt állítottak fel: a temesi, kassai, pesti, győri, nagyváradi, bácsi, pécsi, nyitrai, besztercebányai, zágrábi, munkácsi (később ungvári) kamarai adminisztrációt. A máramarosi adminisztráció, amely a reform alapján a kassai adminisztráció része lett, egyelőre a sóbányáknak és a bányászati uradalmaknak a „montanisticum" részére való átadásáig, fennmaradt. Az új adminisztrációk közül nagyobb személyzetet csak a temesi és a kassai kapott. Ez abban is kifejeződött, hogy a temesinél az adminisztrátor mellé 5, a kassainál 4 ülnököt is kineveztek, míg a többi adminisztrációnál az adminisztrátorból, segédjéből és irodai alkalmazottakból tevődött össze a személyzet.

34 A kamarai adminisztrációk október 11-én kapták meg a számukra kidolgozott részletes utasítást.

35 Ez a kamarai adminisztrációk alárendeltségéről, hatásköréről, a birtokgazdálkodással, só- és harmincadigazgatással kapcsolatos teendőiről kimerítő útbaigazítást adott. Amint ez az előkészítő tárgyalásokból is látható volt, a kamarai adminisztrációk fő feladata a kerületükhöz tartozó kamarai, alapítványi, üresedésben levő egyházi birtokok gazdálkodásának irányítása lett. A birtokokon a bérleti rendszer kiterjesztésére, a II. József-féle robotmegváltás végrehajtására, a lakatlan részek betelepítésére kellett elsősorban törekedni. A só- és harmincadhivatalok esetében, melyek közvetlenül a helytartótanácstól függtek, az adminisztrátorra csak az ellenőrzés, a hivatalok látogatásának a kötelezettsége hárult. Az adminisztrátor hatáskörébe utalták a szabad királyi városok gazdálkodásának ellenőrzését is, a városi igazgatás ügyeivel azonban a kerületi főbiztos foglalkozott. Az utasítás pontosan körülírta, milyen ügyekben tartozik a döntés magára a helytartótanácsra, melyekben intézkedhet önállóan az adminisztrátor jelentéstétel kötelezettségével, mikor kell felső jóváhagyást kérnie, milyen kimutatásokat, számadásokat kell felküldenie. Az adminisztrátor pL 32 A 39. Magyar kanc. Acta gen. 1785 : 12807, 12811, 14115., a helytartótanács, illetve a magyar kancellária javaslatára ós annak jóváhagyására. A hely tartótanácshoz küldött aug. 11-i rendelet E 70. Ben. res. 1785. aug. No. 54. jelzetnél. 33 C 84. Helytartótanács. Dep. grem. 1785/86—4—1. A bizottsági jegyzőkönyv csak érinti az aug. 11-i rendeletet, de nem ismerteti. 34 E 70. Ben. res. 1785. aug. No. 54. jelzetű királyi rendelet melléklete, Entwurf zu Besezung der aufzustellenden königliehen Kamerai Administrationen. 35 C 84. Helytartótanács. Dep. grem. 1785/86 — 24.