Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)

V.rész. 1785—1790

rával), most a kerületi főbiztosok alá rendelték. E hatóságok a kerületi főbiztoson keresztül érintkeztek a helytartótanáccsal. A közigazgatásnak ez az új szervezete szolgált alapul a pénzügyigazgatás új területi szervezetének a kiépítéséhez is, bár utóbbinál az indokokat sokkal inkább az igazgatási munka racionalizálásában, mint politikai célokban kell keresnünk. A kamarai igazgatás új középfokú szervezetének a kiépítésénél az előzmények is mások, mint a közigazgatás esetében. A magyar kamarának 1785 előtt is voltak középfokú szervei, mégpedig a kamarai adminisztrációk, amelyek a központtól távol eső s a kamarai gazdálkodás szempontjából fontos országrészekben, a magyar kamara és az alsófokú kamarai szervek (uradalmi hivatalok, sóbányahivatalok, sóhivatalok, harmincadhivatalok stb.) között foglaltak helyet. Ilyen kamarai adminisztrációk 1785 előtt a kassai, a bácsi, a máramarosi, a temesi, a fiumei. Ezek az adminisztrációk azonban II. József szerint csak az ügyvitelt nehezítették, s nem nyújtottak elég támogatást a központnak. A kamarával egyesített helytartótanács munkájának megkönnyítése céljából a császár igen lényegesnek tartotta a régiek helyett a 10 közigazgatási kerületnek megfelelően új kamarai adminisztrációk felállítását is. Ezek a központtól (a kamarával egyesített helytartótanácstól) átvennének minden olyan teendőt, amelyet nem kell egy központi hatóság tanácsülésein megtárgyalni. Az adminisztrátorok a kerületi főbiztosokkal együttműködnének, bizonyos fokig (a tájékoztatás kötelezettségének fokáig) a főbiztosok alá is tartoznának. Fő feladatuk az volna, hogy elsősorban a birtokigazgatás, uradalmi gazdálkodás súlyos gondjaitól tehermentesítsék a helytartótanácsot.

30 Niczky helytartótanácsi elnök javaslatában nem tartotta fontosnak mind a 10 közigazgatási kerületben külön kamarai adminisztráció felállítását. Szerinte a pénzügyigazgatás teendőinek ellátására elegendő lett volna 7 adminisztráció. Közülük a legfontosabb a temesi és a kassai kerületben működő lenne. Kamarai adminisztrációra volna szükség ezen kívül a pesti, a pécsi, a besztercebányai, a nyitrai és a munkácsi közigazgatási kerületben. A győri, a nagyváradi, a zágrábi közigazgatási kerületben fekvő kincstári és alapítványi uradalmak ügyeit a szomszédos kamarai adminisztrációk vehetnék át. A nagyváradi kerületben levő aradi uradalmat a temesi, a püspökladányi birtokot a kassai kamarai adminisztráció kezelhetné. A győri kerület kincstári és alapítványi birtokügyei szintén a kassai adminisztrációhoz kerülnének. Niczky személyzeti javaslatot is csak 7 kamarai adminisztrációra adott.

31 II. József Niczky, illetve Pálffy alkancellár terjedelmes előterjesztésére pontonként kifejtette véleményét, s úgy hagyta jóvá a kamarai adminisztrációk felállítására vonatkozó tervezetet. Először is Niczky javaslatával ellentétben úgy döntött, hogy minden közigazgatási kerület saját kamarai adminisztrációval rendelkezzék. Nézete szerint a takarékosságot 10 adminisztráció működése mellett is el lehet majd érni. A kamarai adminisztrátor természetesen a birtokgazdálkodási ügyekben kapott a császár jóváhagyása szerint a legnagyobb hatáskört, önállóan járhatott el a termények, állatok, egyéb ingó vagyon eladásánál, a bérleti szerződések megújításánál, a gazdálkodásnál. Pénzutalványozási joga is önálló volt a 30 E 70. Ben. res. 1785. márc. 28., a helytartótanács és a kamara egyesítését előkészítő rendelet, amely a kamarai adminisztrációk problémájával is foglalkozik. 31 A 39. Magyar kanc. Acta gen. 1785 : 12806. Niczky 1785. júl. 6-i javaslatára. 17 257