Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)

V.rész. 1785—1790

Pálffy alkancellár 1786. augusztus 28-i felségelőterjesztésében a helytartótanács előbb ismertetett véleménye alapján javasolta II. Józsefnek a budai főpénztár személyzetének felemelését.

24 Az alkancellár javaslatát a császár megjegyzés nélkül jóváhagyta. Az akkor már 21 állandó tisztviselő és 10 napidíjas írnok helyett a császár 34 állandó alkalmazottat engedélyezett, napidíjas írnokok alkalmazásához azonban nem járult hozzá. A pénztári személyzet növeléséből adódó fizetéstöbbletet a tanulmányi és vallásalapnak kellett fedeznie.

25 A főpénztár személyzete ekkor a következő alkalmazottakból tevődött össze: 1 fizetőmester, 1 ellenőr, 1 helyettes (vicegerens), 1 pénztáros (Kassier), 1 számfejtő (liquidator), 2 I. osztályú, 5 II. osztályú, 4 III. osztályú, 4 IV. osztályú pénztári tiszt (Zahlamtsoffizier), 3 I. osztályú, 5 II. osztályú, 3 III. osztályú járulnok és 3 szolga.

26 Az egyesített főpénztár személyzete tehát alaposan megnövekedett a helytartótanács és kamara 1785 előtti pénztárainak létszámához képest. A 34 főnyi személyzet, ha figyelembe vesszük a főpénztár megnövekedett teendőit, még így sem volt nagy. Hozzá kell tennünk, hogy a pénztári munka tetemes részét a kerületi pénztárak végezték el. A helytartótanácsi és a kamarai pénztár, mint említettük, már az egyesítés előtt is több pénztárt foglalt magába. A sokféle alap kezelése miatt az egyesített főpénztárnak 15—16-féle elszámolást kellett vezetnie, ami rendkívüli módon megnehezítette a pénztári ügyvitelt. A bécsi magyar-erdélyi udvari számvevőség ezért, az alapítványi és a városi udvari számvevőségekkel való tanácskozása után, 1787 márciusában azt javasolta, hogy a sokféle elszámolást 6 elszámolássá, 6 pénztárrá vonják össze. A javaslat szerint a 6 összevont pénztár a következő lehetne: 1. helytartótanácsi-kamarai pénztár, 2. hitelpénztár, 3. tanulmányi alapi pénztár, 4. horvát országos és kereskedelmi pénztár, 5. vallásalapi pénztár, 6. világi alapítványi pénztár. (A budai főpénztár munkája sokrétűségének bemutatása céljából felsoroljuk az összevonás előtti 16 pénztárt: kamarai pénztár, hitelpénztár, tanulmányi alapi pénztár, nyugdíjpénztár, lelkészpénztár, vámgazdálkodási alap pénztára, alapítványi pénztár, elemi iskolai pénztár, Sigray- és Abantini-féle alap pénztára, nagyszombati templompénztár, szenei alapítványi pénztár, konviktusi pénztár, templomépítési pénztár, tűzvédelmi pénztár, horvát országos és kereskedelmi pénztár, fiumei kereskedelmi pénztár.) Az összevonást a következőképp javasolták végrehajtani: a helytartótanácsi-kamarai pénztár átvenné a tűzvédelmi, a templomépítési pénztárt és a harmincadgazdálkodási pénztárt (utóbbi a harmincadigazgatás támogatására kikülönített kisebb összegű alap volt), a tanulmányi alapi pénztár magába olvasztaná az elemi iskolai és a konviktusi pénztárt, a vallásalaphoz kerülnének az összes egyházi jellegű alapítványok, a világi alapítványi pénztárhoz pedig az összes világi alapítványok pénztárai, a hitelpénztár, a horvát és a fiumei pénztár változatlanul maradna.

27 Ennek a pénztári átszervezésnek nagy jelentőséget tulajdonítottak, ezért még a cseh—osztrák kancellária (illetve az egyesített osztrák központi hatóság) véleményét is kikérték. Az a pénztárak összevonását feltétlenül célszerűnek tartotta. Az összevonást a 24 A 39. Magyar kanc. Acta gen. 1786 : 10527. 25 Uo. 1786 : 10776. 28 E 122. Cassalia. 1785/86 — 103—26, a végleges státust jóváhagyó november 20-i királyi rendelet. 27 A 39. Magyar kanc. Acta gen. 1787 : 3772. Az akta mellékletében a 16 pénztár felsorolása.