Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)

V.rész. 1785—1790

4. A SZÁMVEVŐHIVATAL A volt helytartótanácsi és kamarai szám vevőhivatal egyesítésére csak 1786-ban került sor, addig a két számvevőség külön működött, csak kiadói és irattári hivataluk lett közös. A szám vevőhivatalok közül az 1780-as évekig a kamarai volt a fejlettebb, hiszen már 1749 óta ügyosztályok szerint végezte munkáját, míg a helytartótanácsi szám vevőhivatalban csak 1783-ban vezették be az ügyosztályi rendszert. A kamarai szám vevőhivatal személyzeti létszáma 1783-ban túlhaladta az 50 főt, míg a helytartótanácsiban csak 28 személy dolgozott. Az 1780-as években a helytartótanácsi számvevőség II. Józsefnek az államigazgatást központosító törekvéseivel kapcsolatban erőteljes fejlődésnek indult. A helytartótanács és a kamara bizonyos funkcióinak összevonása már a két hatóság egyesítése előtt megkezdődött, s ez a helytartótanácsi számvevőség szervezetére is kihatott. A városi ügyeket 1783 novemberében teljesen a helytartótanács vette át a kamarától, s ezzel kapcsolatban a kamarai számvevőség városi osztályának személyzete (kb. 11 fő) is a helytartótanács szám vevőhivatalához került. Az egyesítés előtt a városi osztállyal együtt a helytartótanács számvevőhivatalában 3 osztályt állítottak fel, mégpedig: az összes törvényhatóságok hadiadószámadásait, valamint a megyék ós kiváltságos kerületek háziadószámadásait ellenőrző adói osztályt (departamentum contributionale), a szabad királyi városok, a 16 szepesi mezőváros és Felsőbánya háziszámadásainak városi gazdálkodásának ellenőrzését ellátó városi osztályt (departamentum civile) és az alapítványi osztályt (departamentum ecclesiastico-fundationale), amely a helytartótanácsi alapítványi pénztár, a lelkészpénztár, a vallásalap (kivéve a feloszlatott rendházak vagyonát), az egyházi szemináriumok, nemesi nevelőintézetek, árvaházak stb. számadásainak ellenőrzésével foglalkozott. Az alapítványi osztály 1785-ben hatáskörébe vonta az összes alapítványok számadásainak az ellenőrzését, átvette tehát a magyar kamara számvevőhivatalától a tanulmányi alap és a feloszlatott szerzetesrendek, a vacans egyházi javak számadási ügyeit s ezzel együtt a kamarai szám vevőhivatal alapítványi ügyekkel foglalkozó személyzetét is. Az osztály személyzetét ekkor 23 főben állapították meg. A helytartótanácsi számvevőségnek az 1785. évi átszervezéskor 46 főnyi személyzete volt (a helytartótanács elnöke 65 főre javasolta felemelni, ez azonban nem történt meg).

13 A helytartótanácsi és a kamarai számvevőség, mint említettük, 1786-ig külön működött, 1786 áprilisában kezdődtek meg a tárgyalások a két számvevőség egyesítésére s az új számvevőségi ügyosztályi szervezet kialakítására. Az átszervezés munkálatait a magyar kancellária a bécsi számvevő kamarával együtt irányította. Javaslatuk a következő ügyosztályok felállítására vonatkozott: gazdasági, sóügyi, harmincadügyi, számadási és könyvviteli, hadi- és háziadó-ügyekkel foglalkozó, városi, alapítványi osztály, kiadóhivatal és irattár.

14 A javaslattól kissé eltérően az egyesített szám vevőhivatalban 6 ügyosztályt (adóügyi, városi, harmincadügyi, sóügyi, gazdaságügyi, alapítványügyi osztály) és egy közös segédhivatalt (kiadóhivatalt és irattárt) létesítettek. A számvevőhivatal élére 2 13 A helytartótanácsi számvevőhivatal fejlődésére Ember Gy.: A helytartótanács ügyintézése. 165 — 66., Felhő—Vörös: A helytartótanácsi levéltár. 392, 397. A számvevőség 1785. évi személyzetére C 84. Helytart. levéltár. Dep. grem. 1785 — 53 — 7(6), a volt kamarai számvevőségi városi osztály személyzete a No. 2. mellékletben. 14 A 39. Magyar kanc. Acta gen. 1786 : 4487.