Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)

V.rész. 1785—1790

számvevőt állítottak, ezzel is ki akarván domborítani, mint a tanácsban, a helytartótanács hatáskörének kettős jellegét. Alszámvevői állásból ezzel szemben csak egyet szerveztek, mégpedig az alapítványi osztály irányítására. Az egyes számvevőségi ügyosztályokat egyébként számvevőtanácsosok vezették. A nagyobb ügyforgalmú ügyosztályokban több szám vevőtanácsos is működött, így pl. az adóügyi osztályon 2, a gazdaságügyi osztályon (ez foglalkozott a kamarai számadások ellenőrzésének zömével) 3, az alapítványi ügyosztályon 2 szám vevőtanácsos volt. A szokásos számvevői személyzettel (számvevőtisztek, számjegyzők, járulnokok stb.) 148 főből állott az egyesített szám vevőhivatal személyzete. Ez is jelképezi, mennyire megnőtt a kamarával egyesített helytartótanács államgazdasági hatásköre.

15 A számvevőhivatalt 1787-ben — a kamarai adminisztrációk átszervezésével kapcsolatosan — decentralizálták. A budai központi számvevőhivatal mellett ekkor a kamarai adminisztrátorok segítségére számvevőségi kirendeltségeket állítottak fel. Ezekről majd a kamarai adminisztrációk ismertetésénél emlékezünk meg. A számvevőhivatal személyzete a kirendeltségekkel együtt ekkor már elérte a 186 főt, tehát felülmúlta a tanács és a központi segédhivatalok alkalmazottainak számát (a helytartótanács személyzete 1786-ban, a számvevőhivatal és a főpénztár alkalmazottait nem számítva, 148 főből állott), de felülmúlta a helytartótanács és a kamara 1785 előtti együttes számvevőségi létszámát (kb. 115 fő) is. A számvevőségek egyesítése tehát nem hozta meg a kívánt létszámcsökkenést. Ennek oka részben az volt, hogy a számvevőségek munkája a hadipénztári ügyek ellenőrzésével megnőtt. Az állami pénzügyi gazdálkodás ellenőrzését végző nagy tisztviselői személyzetnek a munkáját tulajdonképp nem a helytartótanács, illetve a magyar kancellária irányította, hanem — II. József számviteli rendelkezései szerint — a bécsi számvevő kamara. A bécsi számvevő kamara a számadások felülvizsgálatán, a számvitel szabályozásán keresztül a szintén meglehetősen nagyszámú kamarai pénztári személyzet tevékenységét is ellenőrizhette és irányíthatta. Ebből is látható, hogy a bécsi udvari kamarának a birodalmi pénzügyigazgatás központosításával kapcsolatos hatáskörét ekkor bizonyos tekintetben a bécsi számvevő kamara vette át. Ezzel függ össze az, hogy a számvevő kamara véleményét az állami gazdálkodás szabályozásánál, a pénzügyigazgatási szervezet átalakításánál magyar vonatkozásban is mindig kikérték.

16 5. A PÉNZTÁR A pénzügyigazgatás és az államgazdaság erős központosítását, II. József pénzügyigazgatási reformjainak legkövetkezetesebb végrehajtását a helytartótanács és a magyar kamara pénztári hivatalainak egyesítése, illetve ezzel kapcsolatban az országos pénztári szervezet kiépítése valósította meg. Említettük, hogy II. József már a két hatóság egyesítése előtt több olyan rendelkezést adott ki, amellyel a 15 Ember Gy.: A helytartótanács ügyintézése. 167 — 68. Részletesen ismerteti a számvevőhivatal egyes ügyosztályainak a személyzetét, úgyhogy erre a szövegben nem térünk ki. 16 A magyar kancellária fontosabb pénzügyi vonatkozású ügyirataiban 1782 és 1790 között legtöbbször megtalálható az összbirodalmi érdekeket szem előtt tartó számvevő kamara javaslata.