Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)
V.rész. 1785—1790
vették át. A kamarával egyesített helytartótanácsnál továbbá olyan ügyosztályok is keletkeztek, amelyek vegyesen foglalkoztak helytartótanácsi és kamarai jellegű ügyekkel: pl. a departamentum oeconomiae publicae (közgazdasági), departamentum dimensionale (földmérési), departamentum gremiale (kebelbéli), departamentum in- et excorporationale (területátcsatolási ügyosztály). A kamarai ügyosztályok számának csökkentésére vezetett az is, hogy a közalapítványi ügyek intézésére olyan ügyosztályokat áhítottak fel, amelyeket helytartótanácsi jellegű ügyosztályoknak minősítettek, pl. a departamentum fundi studiorum (tanulmányi alap javainak gazdálkodási osztálya), departamentum ecclesiasticum oeconomicum bonorum (vallásalap javainak gazdálkodási osztálya). Az utóbbiak vették át a magyar kamara 1785 előtti alapítványi ügyosztályainak (Jesuitica seu fundi studiorum; Eundationalia, ecclesiastica et primatialia) hatáskörét. Meg kell jegyeznünk, hogy az alapítványi javak gazdálkodásával foglalkozó ügyosztályok helytartótanácsi jellege csak 1790 után, a helytartótanács és a magyar kamara szétválása idején vált határozottá. A magyar kamara építési ügyosztálya (Aedificialia seu aedilia) pl. azért szűnt meg, mert az építési ügyeket részben műszaki szakhivatalokra (építési és vízügyi osztály, majd 1788-ban az építési főigazgatóság) bízták, részben pedig különféle szakügyosztályok között osztották szét (a gazdasági ügyosztályhoz, az alapítványi ügyosztályokhoz, a sóügyi osztályhoz, a harmincadi ügyosztályhoz tartoztak a megfelelő építési és műszaki ügyek is). Az ügykörök összevonására jellemző példa az 1785 előtti kamarai „Arehivalia" ügyosztály hatáskörének 1785 után a szintén kamarai jellegű jogügyi osztály (Juridica) hatáskörébe való olvasztása. A kamarai vonatkozású ügyosztályok közül a „Scepusiensium XVI. oppidorum" 1786-ban szintén megszűnt, a 16 szepesi mezőváros ügyeit a megszűnt ügyosztálytól a helytartótanácsi vonatkozású városi ügyosztály (departamentum civitatense), a lublói és podolini uradalmak ügyeit pedig a kamarai vonatkozású uradalmi és gazdasági ügyosztály (Oeconomica) vette át. Az egyesítés után még meglevő harmincadi ügyosztály (Tricesimalia) működését 1786—1790-ig a pesti, majd budai harmincad-adminisztráció tette fölöslegessé. 7 E példákból is látható, hogy II. József a helytartótanácsot és a magyar kamarát nemcsak formálisan egyesítette, hanem egyes igazgatási feladatköröket úgy is összevont, hogy azok egyes részeinél valóban elhomályosodott a helytartótanácsi és a kamarai hatáskör. A legjobb példa erre a városi ügyek egy ügyosztályban való összpontosítása (ez egyébként már 1783-ban, az egyesítés előtt megtörtént). Ez eltüntette azokat a határvonalakat, amelyek a helytartótanács és a kamara 7 Az ügyosztályi szervezet, az ügyosztályok számának változására vonatkozó megállapításoknál „A Magyar Országos Levéltár fond- és állag jegy zeke. Budapest 1959." c. sokszorosított levéltári segédlet adataira támaszkodtam. A helytartótanács adatait a C, a magyar kamaráét az E szekció tartalmazza. A kamarával egyesített helytartótanács kamarai vonatkozású állagait a fond- és állagjegyzék 80—81. oldalán tünteti fel (E. 121 —135, a helytartótanács kamarai vonatkozású regisztratúrája. 1785—90.) Az állagok közül csak a Banatica, Cassalia, Impopulationalia, Juridica, Oeconomica, Pensionalia, Salinaria, Scepusiensia XVI. oppida, Tricesimalia tekinthető külön kamarai ügyosztályok iratanyagának. A többi iratállag úgy keletkezett, hogy olyan ügyosztályok iratanyagából, amelyek 1785 —1790-ig vegyesen foglalkoztak helytartótanácsi és kamarai ügyekkel, 1890 után a visszaállított kamara részére kiválogatták a kamarai vonatkozású iratokat. Ezek az iratállagok: Dimensionalia, Gremialia, In- et excorporationalia, Serici culturae.
