Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)

V.rész. 1785—1790

V. RÉSZ 1785-1790 1, A KAMARA EGYESÍTÉSE A HELYTARTÓTANÁCCSAL II. József magyarországi közigazgatási reformjában a helytartótanács és a kamara egyesítésének alapvető jelentőséget tulajdonított. Az 1782. április 2-i királyi kézirat, amely a bécsi udvari kamara magyar vonatkozású hatáskörét a magyar udvari kancelláriához utalta, szintén a két hatóság egyesítésének a gondolatából indult ki. Ezzel indokolta szinte magyar vonatkozásban a bécsi udvari kamara birodalmi pánzügyigazgatási irányító szerepének háttérbe szorítását. A legkörültekintőbb szervezői munkát a magyar államigazgatás központosításával, a politikai és a pénzügyigazgatás egyesítésével kapcsolatban valóban a gyakorlati igazgatási feladatokat ellátó két hatóság, a helytartótanács és a magyar kamara egybeolvasztása igényelte. Ezért került sor a két hatóság egyesítésére csak 1785 augusztusában, három és fél évvel azután, hogy II. József a magyar kamarai ügyek bécsi irányítását a magyar kancelláriának adta át, s ezzel az első, a bécsi központi hatóságok által egyébként erősen helytelenített lépést, a magyarországi államigazgatás központosításában, ésszerűsítésében megtette. . A helytartótanács és a kamara egyesítésének komolyabb előkészületei 1785 tavaszán kezdődtek el, amikor II. József március 26-i rendeletében kifejtette az egyesítés indokait, s közölte elképzeléseit az új hatóság szervezetéről, működéséről. Az egyesítés — a, császár elgondolásai szerint — az ügyvitel megkönnyítését, meggyorsítását, a takarékosságot szolgálja. Az ügyintézés egyszerűsítését részben az teszi lehetővé, hogy megszűnik a helytartótanács és a kamara közötti levelezés, s hogy nem kell a továbbiakban, esetleg azonos ügyben, külön a helytartótanácshoz és külön a kamarához királyi rendeletet küldeni. A két hatóság személyzetének, segéd- és szakhivatalainak egyesítése pedig nemcsak az ügyintézés megkönnyítését, meggyorsítását mozdíthatja elő, hanem lehetőséget nyújt az adminisztratív költségek, a személyzet létszámának a csökkentésére is. II. József nagy fontosságot tulajdonított a helytartótanács és a kamara egyesítésével kapcsolatban a kamarai ügyek újfajta intézési módjának, amelyet a kamarai adminisztrációk új szervezetével akart bevezetni. A kamarai adminisztrációknak a március 26-i rendelet szerint az lesz a feladatuk, hogy átvegyék a központtól elsősorban a birtokügyek és olyan ügyek intézését, amelyeket nem kell feltétlenül egy központi kormányhatóság tanácsülésein megtárgyalni. A rendelet meghagyta, hogy a két kormány hatóság az egyesítésre javaslatot dolgozzon ki, s az egyesítés munkálatainak elvégzésére bizottságot állítson fel. A javaslatnak ki kellett terjeszkednie az ügyvitel egyszerűsítésére ós meggyorsí-