Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)

V.rész. 1785—1790

tására, a takarókosságra, a személyzet csökkentésére és a tervezett 10 kamarai adminisztráció feladatkörének a megállapítására.

1 A helytartótanács és a kamara addigi működéséről II. Józsefnek igen rossz volt a véleménye. A sok fölösleges munkával megterhelt két kormányszék szerinte csak közbeeső állomás volt a magyar udvari kancellária, illetve a bécsi udvari kamara és a helyi hatóságok (megyék, városok, a kamara esetében a vidéki hivatalok) között. Tevékenységük főleg a körrendeletek másolására, a bécsi udvari hatóságok kiszolgálására terjedt ki, ós igen jelesen működtek közre az ügyintézés elnyújtásában.

2 A kamarai gazdálkodás ellen a fő kifogás az adminisztratív költségek magas százaléka volt. A kamarai gazdálkodás önköltsége az egyesítés idején a jövedelmek 27%-át is elérte, holott az jól szabályozott pénzügyigazgatás esetében csak a jövedelmek 10—11%-át emészthette volna fel.

3 Igen lényeges szerepet vitt a helytartótanács és a kamara egyesítésében II. Józsefnek az állami pénzügyi gazdálkodásról vallott, már ismertetett felfogása, amellyel az állami pénzügyigazgatás akkori kettős (rendi és királyi) jellegét igyekezett megszüntetni. A magyar pénzügyigazgatásban ezt a kettős jelleget nem utolsó sorban az domborította ki, hogy az országos (rendi) jövedelemnek minősülő hadiadó és közalapítványi vagyon ellenőrzését a magyar törvények szerint a helytartótanácsnak, a királyi jövedelmek kezelését pedig a kamarának kellett ellátnia. A helytartótanács és a kamara egyesítésével a császár ezt a kettősséget is meg akarta szüntetni. Erről ugyan nincs szó az egyesítésre vonatkozó rendeletekben. Talán azért nincsen, mert József nem akarta azt a rendi ellenállást újból felszítani, amelyet a tanulmányi alap kamarai kezelésbe való utalása 1782-ben a helytartótanácsnál és a magyar kancelláriánál is kiváltott. A pénztári reformoknál azonban majd látni fogjuk, hogy József határozottan e kettősség megszüntetésére és az állami pénzügy erős összpontosítására törekedett, s közben azzal sem törődött, hogy a pénzügyigazgatás vonalán az addigi összbirodalmi szemlélet ellen vét. Így tehát Magyarországon is igyekezett érvényre juttatni azt az osztrák örökös tartományok esetében többször hangoztatott elvét, hogy az állami pénzügyigazgatásban a rendi és az államvagyon közt (zwischen ständischen und Staatsvermögen) ő nem tesz különbséget.

4 A helytartótanácsot és a magyar kamarát II. József 1785. augusztus 11-én kiadott rendeletével egyesítette. Niczky Kristóf gróf, a helytartótanács elnöke szeptember 2-án már arról tett jelentést, hogy a kiadóhivatalok, iktatóhivatalok, irattári hivatalok, pénztárak egybeolvasztása megtörtént, és az egyesített hatóság első közös tanácsülését szeptember 7-én fogja megtartani.

5 1 E 70. Ben. res. 1785. márc. No. 28., illetve A 39. Magyar kancellária. Acta gen. 1785 : 3139. 2 A 39. Magyar kanc. Acta gen. 1785 : 12804. „Erinnerungen . . .", II. József fejtegetései a kamara és a helytartótanács egyesítésével kapcsolatosan 1785 júliusában. 3 A 39. Magyar kanc. Acta gen. 1785 : 12807 sz. ügyirat C. mellékletében, illetve az egyesítést kimondó Acta gen. 1785 : 12811 sz. rendeletben. *Fr. Walter: Die Zeit Josephs II. und Leopolds II. (1780-1792.) ÖZV. II/1/2/1. Wien 1950, 49 — 50. József állásfoglalása azzal kapcsolatban, hogy az alsó-ausztriai tartományfőnök csökkenteni akarta a Hofrechenkammer-nak a Landesbuchhalterey feletti ellenőrző hatáskörét. 5 Az egyesítésre A 39. Magyar kanc. Acta gen. 1785:12811, Niczky jelentésére Acta gen. 1785 : 11416.