Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)

IV. rész. 1772—1785

A bécsi udvari kamara, miután a magyar—erdélyi kamarai ügyeket elvonják hatásköréből, már nem központja többé a birodalmi pénzügynek, a pénztár- és hitelügynek. A magyar kancellária átveszi mindazt a hatáskört, amelyet a bécsi udvari kamara gyakorolt a magyarországi és erdélyi kamarai ügyekben. A kamarai számadások ellenőrzése tekintetében azonban a magyar kancellária is a bécsi számvevő kamara alatt áll. A bécsi számvevő kamara az összes számvevőségek birodalmi központja. Az egyesített magyar—erdélyi udvari főszámvevőség elkülönül az osztrák udvari kamarai főszámvevőségtől és önálló főnököt kap. A magyar— erdélyi kamarai számvevőségi főnök a számvevő kamara főnökétől függ, de hivatali helyisége a magyar kancellária épületében lesz. A magyar—erdélyi bányászati ügyeket továbbra is a bányászati departamentum (a bécsi bányászati kamara) intézi, amely ilyen ügyekben ezentúl nem a bécsi udvari kamarától, hanem ugyanolyan mértékben a magyar udvari kancelláriától fog függni. Az udvari pénzügyi központnak (egyelőre a cseh—osztrák kancelláriával való egyesítéséig a bécsi udvari kamara) ezentúl csak az lesz a feladata, hogy a számvevő kamara áltál közölt jövedelmi kimutatások alapján a politikai (közigazgatási) udvari hatóságokkal együtt közreműködjék a birodalmi költségvetés kidolgozásában. Az udvari pénzügyi központ a pénztári jelentésekből győződik meg a költségvetés (a birodalmi költségvetés magyar vonatkozású része) betartásáról, a bécsi számvevő kamara pedig a hozzá felküldött pénztári naplókból a tényleges bevételekről és kiadásokról. A birodalmihoz viszonyítva nem nagy jelentőségű magyar hitelügyét a magyar kancellária és a bécsi általános pénzügyi igazgatóság (Allgemeine Finanzdirection) irányítja.

230 A magyar kamara egyesítése a helytartótanáccsal csak 1785 végén következett be. II. József döntése folytán tehát a magyar kamara egyelőre még különálló hatóságként került a magyar kancellária alá. A magyar kancellária 1782 májusában vette át a magyar kamarai ügyek ellenőrzését és irányítását olyan formában, amint azt előzőleg a bécsi udvari kamara gyakorolta.

231 A magyar kamara ezentúl a királyhoz intézett jelentéseit, felterjesztéseit a magyar kancelláriához küldte, s onnan kapta a királyi rendeleteket is. Ezeket a rendeleteket a király mellett a magyar kancellár írta alá.

232 A magyar kamara és a magyar kancellária közötti jogi viszony egyébként megegyezett azzal a viszonnyal is, amely a helytartótanács és a magyar kancellária között fennállott. E szerint a helytartótanács és a magyar kamara az uralkodótól függő hatóságoknak minősültek, a magyar kancellária nem a saját, hanem az uralkodó nevében, az uralkodó tanácsadó és kiadmányozó Szerveként állhatott csak kapcsolatban velük. Nem könnyű feladat annak az elbírálása, mennyiben segítették elő II. József előbb ismertetett rendelkezései a magyar állami pénzügyigazgatás önállóságának ügyét. Az kétségtelen, hogy a magyar kancellária e reform következtében az 230 A 39. Magyar kancellária. Acta gen. 1782 : 2389. Az ügyiratban megtalálható a magyar kancellár április 30-i keletű előterjesztése, amely a kancellár tervezetét, az udvari pénzügyi hatóságok véleményét és a kancellár ellenvéleményét tartalmazza. Az előterjesztés végén II. József ismertetett döntése. A tervezet, a vélemények egyébként különálló iratokban is megvannak. 231 E 70. Ben. res. 1782. máj. No. 1., A 39. Magyar kancellária. Acta gen. 1782 : 2578/A. 232 Vö. az E 70. „Benignae resolutiones" állag iratait a megfelelő időből.