Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)

IV. rész. 1772—1785

összes magyarországi állami jövedelmek ellenőrzését magánál összpontosította, hiszen e jövedelmek közül a hadiadó igazgatásával polgári részről a helytartótanács, a kincstári és akkor az alapítványi jövedelmek kezelésével is a magyar kamara foglalkozott. A magyar kancellária ellenőrző tevékenysége még a magyarországi bányajövedelmek fölé is kiterjedt, mivel a bécsi bányászati kamarát, amely a magyar bányaügyet ténylegesen irányította, magyar ügyekben alája rendelték. (Az egyesített magyar-erdélyi kancellária mindezt a hatáskört később Erdély vonatkozásában is elnyerte.) Az előbbi körülmények valóban a magyar államháztartás önállóságának megnövekedéséről, az örökös tartományok és Magyarország állami pénzügyének határozott elkülönüléséről tanúskodnak. Bizonyos körülmények ezzel szemben továbbra is lehetővé tették az egész monarchia állami pénzügyének legfelsőbb szinten való összefogását és ellenőrzését. Ezek közül elsősorban a birodalmi számvitelügy II. József uralkodásának idejében végrehajtott nagyarányú összpontosítását kell megemlítenünk. A számvitel rendkívül erős centralizációját a bécsi számvevő kamara működése valósította meg. A birodalom közigazgatási és pénzügyi hatóságainak számvevőségei, így a magyar kamara és a helytartótanács számvevősége is — amint erre a magyar kamara viszonylatában többször rámutattunk — 1782 óta a bécsi számvevő kamara alá tartoztak. A számvevő kamara a számvevőségek munkájának irányítása és a pénzügyi gazdálkodás ellenőrzése révén komoly befolyást gyakorolhatott az egyes központi hatóságok, így a magyar kamara munkájára. Anyagi kihatású ügyekben pl. a magyar kancelláriának véleményt kellett kérnie a száravevő kamarától.

233 Az állami pénzügy legfelsőbb szinten való összefogását, a magyar állami jövedelmeknek a birodalom pénzügyi célkitűzéseinek megfelelő felhasználását segítette elő a monarchia költségvetése és az a mód is, ahogy ezt a költségvetést kidolgozták. A birodalmi költségvetés összeállítása II. József 1782 áprilisi alapvető döntése értelmében is az udvari pénzügyi központ hatáskörében maradt. Az udvari pénzügyi központnak (bécsi udvari kamara és a bécsi számvevő kamara) az udvari közigazgatási hatóságok (a magyar kancellária is ezek közé tartozott) közreműködésével kellett a birodalmi költségvetést megszerkesztenie.

234 A birodalmi költségvetés úgy készült el, hogy előzőleg a monarchia egyes tartományai, illetve országai költségvetési javaslatot állítottak össze, mégpedig hatóságok, gazdálkodási ágak szerint, s ezt jóváhagyásra az udvarhoz terjesztették fel. Már a költségvetési javaslatok összeállításában is erősen érvényesült az udvari pénzügyi központ befolyása. E javaslatokat (tervezeteket) a bécsi számvevő kamara alá rendelt országos számvevőségek készítették el az udvar által kívánt költségvetési sémák, irányelvek alapján. Az így megszerkesztett költségvetési javaslatokat 1784 elején a számvevőségek még közvetlenül a bécsi 233 A 39. Magyar kancellária. Acta gen. 1783 : 3194. A számvevő kamara javaslata a magyar—erdélyi udvari főszámvevőség személyi és fizetési státusának szabályozására. Uo. 1784 : 13217., a magyar kancellária a magyar kamarának a segédhivatalok státusrendezésével kapcsolatos felterjesztését véleményadás céljából átküldi a számvevő kamarának. Uo. 1784 : 5455., a számvevő kamara elnökének (Zinzendorf Lajos gróf) reinsinuatio-ja a helytartótanács és a magyar kamara számvevőségeinek személyi státusát illetőleg. 234 Vö. A 39. Magyar kancellária. Acta gen. 1782 : 2389. sz. aktában II. József döntését ebben a kérdésben.