Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)
IV. rész. 1772—1785
a pénzügyekben a kamara döntött.) 192 A magyar kamara ilyen jellegű ügyei' amint ezt a külön egészségügyi departamentum (contumacionalia et sanitatis negotia) működése is mutatja, 1772 után szintén megszaporodtak. A magyar kamara különleges és újszerű feladatai közé sorolhatjuk 1772 után a pozsonyi zálogház létesítésével kapcsolatos teendőket. A zálogházat 40 000 Ft-nyi kincstári tőkével (előleggel) 1773-ban létesítették az uzsora meggátlása és a hitelélet fellendítése céljából. A zálogház megkapta az uzsora büntetéséből származó kamarai bevételeket. A zálogüzletből természetesen a kincstár is hasznot remélt. A zálogház irányítása a helytartótanács hatáskörébe tartozott, a kamara látta el (Kempelen Farkas tanácsos közreműködésével) a gazdasági és a pénzügyeket. A kamara zálogházi ügyekkel csak 1781-ig foglalkozott, utána azokat teljesen a helytartótanács vette át. 193 8. A KAMARAI JÖVEDELMEK ÉS A HITELÜGY A magyar kamara — mint említettük— már 1772 előtt hatáskörébe vonta a magyarországi kamarai bevételek és kiadások nagy részének pénztári igazgatását. Nem tartozott továbbra sem a magyar kamara pénzügyigazgatási hatáskörébe a bécsi udvari hatóságok közvetlen felügyelete alatt álló temesi bánság és a horvát tengerparti vidék Fiúméval. A bányászatot (a sóbányászat kivételével) szintén a bécsi udvari kamara, illetve ennek keretén belül a különleges bányászati departamentum igazgatta. A bécsi udvari kamara fennhatósága alá tartozó területek, illetve gazdálkodási ágak jövedelmei természetesen a bécsi kamarai főpénztárba folytak be. A magyar kamara tiszta bevétele (tiszta bevétel: a harmincadigazgatás, sógazdálkodás, uradalmi és egyéb gazdálkodás bevétele, e gazdálkodási ágak személyi és dologi kiadásainak levonása után) az 1766—71-ig terjedő időben e változások folytán a bécsi kamarai kezelésű jövedelmek nélkül is túlhaladta az évi 3,5 millió forintot. Lényegesen megváltozott az 1740—1772-ig terjedő korszakban az a mód is, amellyel a magyar kamarai jövedelmeket a birodalmi államháztartás céljaira igénybe vették. Ennek az igénybevételnek fő formája 1740 előtt az volt, hogy jelentős magyar kamarai jövedelmeket a bécsi udvari kamara sajátmaga kezelt és szedett be. E jövedelmeknek 1740 után történt átadásával a birodalmi államháztartás főleg az udvari kvóta révén részesedett a magyar kamara által kezelt ós beszedett jövedelmekből. Az 1772—73. évi kamarai reform — bár a magyar kamara viszonylagos pénzügyi önállóságát az utasítás kibocsátása előtt éles támadás érte — nem változtatta meg ezeket a pénzgazdálkodási viszonyokat, s a kvóta-rendszert is fenntartotta. A kvóta-rendszerben — mint majd látni fogjuk — 1785-ig csak lényegtelen módosítások következtek be. A magyar kamara pénzgazdálkodása 1780-ig általában e régi keretek között folyt. Fontosabb változásoknak inkább 1780 után, II. József korszakában lehetünk tanúi, amikor a magyar kamara hatáskörének bővülése a pénzgazdálkodás kereteit is kiszélesítette. 192 Felhő—Vörös: A helytartótanácsi levéltár. 112—113. Az állandó egészségügyi bizottság 1776-ban megszűnt, utána alkalmi bizottságok működtek. 193 E 70. Ben. res. 1773. ápr. No. 35.,' E 52. Fiduciaria. 1773. május No. 245. A magyar kamara zálogházi ügyosztálya (Fiduciaria) 1781-ben megszűnt.
